Ujjaimmal a combomat ütögetve vártam ágyamon ülve, hogy Minghao feljöjjön. Meg akartam vele beszélni a dolgokat. Nyugodtan el akartam neki magyarázni, hogy más megoldás is van és ezt nem is lenne rossz, ha megtalálnák, mielőtt elhamarkodottan döntünk.
Az ajtó felé kaptam a tekintetem, amikor meghallottam annak nyikorgó hangját.
Minghao jött be rajta és egészen addig, míg le nem ült ágya szélére, szemeivel csakis a padlót fixírozta. Kis léptekben haladtam felé, hogy még ezen az egy-két méteren át tudjam gondolni, mit akarok pontosan mondani. Oda érve hozzá legugoltam elé és keze után nyúltam, de amikor rájött, az lenne a szándékom, hogy rákulcsoljam sajátjaimat az ő vékony ujjaira, azonnal hátrébb húzta mindkét karját. Nagyot sóhajtva egyenesedtem fel és kezdtem el járkálni.
- Oké, kérlek hallgass meg!- indítottam el, a fejemben igen hosszúnak tűnő monológomat azzal, megvárom beleegyezését, hogy végig hallgat. Mivel némán bólintott egyet, folytattam.- Tudom, hogy haragszol rám, de te is megbántottál engem. Ráadásul Soonyoung-ot is, pedig ő csak segíteni szeretne nekünk. Ha ennyire nem tetszik az, hogy szerinted túl közel vagyunk egymáshoz, akkor azokat a részeket vegyük ki, de a szalagot nagyon szépen kérlek hagyd meg. És nem, nem azért mert nem lennék nyitott egy teljesen új koreora, de azt neked is be kell látnod, hogy ilyen táncot, ha ki is talál valaki, nem adta volna oda nekünk a My I-hoz. Meg kell becsülnünk, mert Hoshi eddig is rengeteget dolgozott vele és még csak a felénél tartunk. Gondolj bele, milyen csalódott lenne, ha véglegesen bejelentenénk, hogy amivel ennyit fáradozott mehet a kukába. A második dolog, amiről beszélni akartam veled az az, hogy kérlek beszélgessünk. Mondd el nekem mi bánt, miért kerülsz és miért zavar az téged annyira, hogy közel vagyunk egymáshoz. Fogalmam sincs, miért frusztrál téged ez a dolog annyira és nagyon nyugtalanít, hogy nem tudok segíteni a helyzeten, mivel még azt sem tudom, mi a probléma. Én nem akarom, hogy akármelyikünk feszélyezve érezze magát, akárhányszor előadjuk ezt a dalt, de kérlek beszéljük meg, hogy melyikünknek mi nem tetszik és együtt döntsünk arról, hogy mi legyen a továbbiakban. Lehet ez azért fontos ennyire nekem, mert szeretlek és nem akarok olyan dolgokat rád eröltetni, amiket te nem szeretnél, de mivel ez egy közös munka, egy duett, ezért mindenki örülne neki, ha tudnánk olyan kompromisszumokat hozni, ami mindkettőnknek megfelel.- fejeztem be, majd félve rápillantottam. Tartottam a reakciójától több okból is. Először is azért, mert ahogy így visszapörgettem kimondott szavaimat fejemben, nekem tisztára úgy jönne le az egész, ha nem tudnám mit is akartam kihozni belőle, mintha őt hibáztatnám azért, amiért nem halad tovább a My I projekt. Másodszor, azért mert féltem tőle, ő már nem tekint rám legjobb barátjaként és ezért nem mondd el nekem semmit. Az utolsó és legfontosabb; bizony észrevettem, ahogy kikerekednek szemei, amikor én hülye kimondtam azt, hogy szeretlek.
Lélegzetvisszafolytva vártam valami válasz félét, amikor egyszerűen felállt és az ajtó irányába indult.
- Minghao! Hova mész? Nem mondasz semmit?- nevettem el magam kínosan.
- Meghallgattalak. Csak ezt kérted.- mondta hátra sem fordulva felém, majd elhagyta a helyiséget.
DU LIEST GERADE
Látatlan Kötelek
Fanfiction"- Miért akadsz ki ennyire azon, ha valaki segít nekünk?- ráncolta szemöldökét. - Mert ez a dal a miénk és azt akarom, hogy az is maradjon. Csak a miénk.- hunytam le a szemem fáradtan."
