~Never-Forever~

nem hittem volna

~ujjabb  nap~
Már két hete kerül Alex. Én már tényleg nem bírom .
Múszáj hozzászóljak mert nem bírom ...
Azt hiszem beleszerettem .
A folyosón haladva magszólítottam.
-Alex beszélhetnénk ?
-Aham...
Miről lenne szó ?
Kérdezte.
-Figyelj én nem bírom hogy nem szólhatok hozzád ...
-Miert ne szólhatnál?
-A buli miatt ... tudod miért.
-Jajj... Rub felejtsd már el azt az estét nem hiszem el hogy még mindig ezen jár az agyad...
Hangosan beszélt már de az udvaron voltunk.
Pár másodpercig csönd volt majd lenéztem a földre. Amikor felnéztem Alex tekintete egyenesen mélyen a szemembe . Én nem tudom miért de amikor ránéztem kicsordult egy könny a szememből.
Nem tudom miért én nem akartam de nem tudtam takarni. Még mindig Alex szeme égetett.
Csak mélyen nézett a szemembe.
Én ismét lehajtottam a fejem majd megszólaltam...
-El se tudod képzelni hogy hogyan is érzek irántad .
Ahogy ezt kimondtam éreztem hogy meg fogom bánni.
De amikor felnéztem könnyes szemekkel Alexéba mintha Alex lefagyott volna de még mindig engem bámult egyenesen a szemembe. Én azt éreztem mindjárt kibuggyan a többi könnycsepp is a szememből ha nem történik valami.
És ekkor...
Egy káromkodás hagyta el a száját Alexnak. De amolyan lágy és halk. És rá egy másodpercre odahajolt hozzám és megfogta az arcom a másik kezét a falnak támasztotta amihez én simultam. És és csak úgy megcsókolt .
Egyszerre éreztem illatát , tapintatát, lelegezetét és száját az enyémen.
Csodálatos volt.
Majd pár másodperc múlva véget ért az álom...
Alex hátrált pár centit majd oldalra nézett. Síri csend töltötte be köztünk a levegőt.
Hallottam lélegzetét.
Még mindig a cipője orrát nézte fél oldalasan amikor én közvetlen mellettem lévő padon összerogytam és elkezdtem sírni. Sírtam mert úgy éreztem hogy csak játszik velem Alex és hogy ezt direkt csinálja velem hogy csak kínozzon.
De odajött elém gugolt és megfogta a kezem. Én a szemébe néztem és mégegy könnycsepp csordult le az arcomon. Alex letörölte.
Majd egy kis halvány mosoly terült szét az arcán.
-Ne sírj ...
Mondta annyira gyengéd hangom mint egy kisgyermek .
Ránéztem és megkérdeztem :
-Miert csókoltál még ha ez neked semmit sem jelent?
-Pedig jelent....
Mondta Alex halkan.
-Hát tudnád hogy nekem mennyit...
Válaszoltam Alexnek halkan.
-Tudom...
Felelte .
-Te hogy érzel ?
-Ugyanugy...
Én erfordultam .
-Miaz nem hiszed el ?
Kérdezte a még mindig gugoló fiú.
-Nem...
Csordult le még egy könnycsepp az arcomon.
És ismét megcsókolt... Ez egy hosszú csók volt amit Alex adott.
Amikor elhúzta száját ajkaimról ez mondta :
-Ezt se hiszed el ?
Mosolygott kicsit .
Én vissza mosolyogtam.
Aztán megfogtam kezét.
Ő is az enyémet.
És a gugolásból kicsit feljebb hajolt és átölelt.
Én felálltam hogy könnyebb legyen neki.
Annyira jó érzés volt . Mintha minden probléma egy perc alatt eltünt volna...(persze nem)
Aztán arra lettünk figyelmesek hogy túl nagy a csend...
Igen ... Becsöngettek.
Iszonyat gyorsan futottunk be az ajtón majd ki-ki ment az órájára.
Hát ez a nap is fura volt. Egész órán Alexről álmodoztam...❤️

Majd lesz folytatás ...🤗