barátság kezdete

4 1 0
                                    

A mosdóból kiérkezve találkoztam Melánival. Meláni sajnos nem osztálytársam csak évfolyamtársam . Ezert nem tudunk mindig beszélni csak nap végén még szünetekben.
-Szia édes ,Mizuu?
-Szia , elkéstem az első óráról ezért nem mentem be .
-Hmm...amúgy Gerivel most jöttem ki az ajtón és kérdezte, hogy hol vagy.
-Tenyleg ?
- jaja. De miért?
-Hát ő...izé, felhívtam órán...
Mondtam kicsit szégyelve tettem.
Meláni felnevetett.
-Na jó most mennem kell Rubi a kövi órára, majd tali , puszii!
-Sziaaa!
Ölelt meg és elviharzott.
Igen.... Meláni a legjobb barátnőm amióta csak ide járok.
Ő vele is ismerkedtem meg először és azóta legjobb barátom.
Lassan én is elindultam a kémia terem felé.
Leültem egy padhoz aminél Geri ült.
-Szia
Köszöntem mintha semmi sem történt volna.
-Miert hívtál fel ?
-Mert miért ne ?
Válaszoltam kicsit gonoszul.
-Moat megvagyok rád sértődve ugye tudod...?
Elnevettem magam és leültem a székre.
Kis ideig csöndben ültünk majd Geri ismét megtörte a csendet.
- Megint Zseni tanárnő jön be?
- valószínű...
-fuhh de nem bírom.
-én se ... Egyfolytában elkezd üvöltözni ha nem vagyok kész egy feladattal.
-Na erre van egy jó kis szó.
Felelte Geri majd elnevettük magunkat, valószínűleg ugyanarra a szóra gondoltunk.
Ahogy bejött a terembe a tanár elkezdődött az óra.
...Unalmas volt...
Már kicsöngetés után pakoltam a cuccokat a táskámba megszólított Geri.
-Hé Rubi... Lenne kedved eljönni a kávézóba kajálni, lenne ott hambi is .
-öhm... Igazából ráérek.
-okes suli elött tali a nap végén .
-oks...
Feleltem.
A nap hátralévő részében nem Gerivel egy órán voltam úgyhogy nem is tudtunk beszélni.
....
A kapu elött várakoztam. Vártam Gerit.
Nemsokára megérkezett.
-Sziaaa , bocsi el kellett intéznem valamit.
-Okes semmi baj, menjünk.
Beértünk a kávézóba.
Ettünk egy hamburgert és ittunk kávét is. Tudom nem a legjobb párosítás de ez van.
Sokat beszélgettünk.
Mindenről ....
A suliról is.
- és amúgy mi van Alexxal ?
Úgy látom nem nagyon bírjátok egymást...
Kezdte Geri.
-Háttt... Mindig piszkál , de ez oda-vissza megy.
Feleltem.
-De Alex nagyon bunkó veled.
-Tudom...
Ezzel el is kezdődött a kínos csend. Egy ideig még bámúltunk magunk elé majd ismét elkezdett beszélni.
- Éss... Most van barátod ?
- Igen te .
- Úgy értem  pasi.
-Jaah... Hát nem.
- oh.
-De amúgy akkor mi most barátok vagyunk ?
Kérdeztem reménykedve.
-Persze.
Válaszolta egy nagy mosollyal.
Én is elmosolyodtam. Majd intéztem hogy menjünk mert hisz már megettük az ételt.

~Never-Forever~Où les histoires vivent. Découvrez maintenant