Az EMS továbbfejlesztett változata, tulajdonképpen a gazdasági és pénzügyi uniót jelöli. A szakirodalmat ebben a kérdésben sajátos bizonytalanság jellemzi, melynek lényege, hogy az EMU betűszót hol Európai Monetáris Unió-ként, hol Economic and Monetary Union-ként, azaz gazdasági és pénzügyi unióként oldják föl. A Maastrichti Szerződésben ez utóbbi értelmezés szerepel.
A monetáris unió előnyei és hátrányai általánosságban és Európában
A monetáris unió lényege, hogy a tagországok közötti kereskedelem a közös pénzben bonyolódik le, tehát belkereskedelemmé válik. Abból, hogy nincs pénzváltás, két előny fakad: megszűnik az árfolyam-bizonytalanság és eltűnnek az átváltáshoz kötődő ("tranzakciós") költségek.
Vannak közgazdászok, akik úgy vélik, hogy rövidebb-hosszabb idő után a szabadon működő devizapiac megtalálja a "helyes" árfolyamot, például: ha A országban az éves infláció 10 %, B-ben pedig csak 2 %, kisebb-nagyobb tapogatózás után A ország pénze leértékelődik
8 %-kal a B országéhoz viszonyítva. Ha ez valóban így történik, a két ország egymással versenyző termelői között a versenyképességi viszony lényegében nem változik meg.
A valóságban azonban nem így alakulnak az árfolyamok. Egyrészt azért, mert nemcsak a kereskedelemhez kötődő adás-vétel hat az árfolyam változására, hanem a tőkeforgalom is, és ez sokkal bonyolultabb módon tudja az árfolyamot befolyásolni. Másrészt azért, mert még ha az árfolyamok a helyes irányba reagálnak is - ahogy ez sokszor történik -, akkor is mindig túlreagálnak.
Az árfolyam-bizonytalanság ellen lehet védekezni különböző "biztosítási" módszerekkel. Ám minél nagyobbak az árfolyam-ingadozások, annál többe kerül ezeknek a módszereknek a használata.
A nagy nemzetközi vállalatok, a "multik" ettől nem szenvednek annyira, mint a külkereskedelemben résztvevő kis és középes nagyságú vállalatok, melyeknek nem áll módjában a kockázatukat úgy szétosztani, hogy egymást ellensúlyozni tudnák. Ezen kívül a közös pénz hiányában "tranzakciós" költségek is jelentkeznek. A legjobb példa erre az idegenforgalom. Ha egy turista több országban jár, a készpénzátváltás árrése miatt könnyen elvesztheti - a bankok és pénzváltók javára - az utazásra szánt költségvetésének 10-20%-át.
Az előnyök mellett vannak a monetáris uniónak hátrányai is, amelyek mind a nemzeti pénzegység feladásából fakadnak. Az egyik hátrány érzelmi jellegű: az unióhoz való csatlakozással feladjuk a nemzeti szuverenitás egy fontos részét. Ez valóban így van, ám azt érdemes szem előtt tartani, hogy a mai "globalizált" világban és Európában ez a szuverenitás gyakorlatilag eltűnt vagy eltűnőben van: és ez nem csak egy kis országra áll. Az euró bevezetése előtt a francia monetáris politika akarva-akaratlanul követte a márkát, tehát a Bundesbank politikáját anélkül, hogy beleszólása lehetett volna a Bundesbank döntéseibe. Ma az Európai Központi Bank elnöke a francia központi bank volt elnöke. Az eurózóna nélkül a tagállamok monetáris politikája az USA monetáris politikájának a függvénye lenne. Ma már a két monetáris unió között a kapcsolat sokkal kiegyensúlyozottabb.
Van azonban az uniónak gazdaságpolitikai hátránya is: a nemzeti monetáris politika megszűnésével az ország elveszíti a gazdaságpolitika egyik legfontosabb eszközét. Ez megbéníthatja reakcióképességét egy esetleges külső vagy belső "sokk" esetében - olyan sokkról van szó, amelyik csak egy vagy néhány tagországot érint. Ami a külső sokkot illeti: ennek valószínűsége elég csekély, tudniillik az eurózóna tagországainak gazdasági struktúrája hasonlít egymáshoz. Ráadásul az USA-ban is vannak struktúra-különbségek: az egyes amerikai régiók gazdasági szerkezete sok szempontból jobban különbözik, mint az európai országoké, a közös monetáris politika mégsem jelent kockázatot.
