MIKOR KIALSZANAK A FÉNYEK

prologue

PROLOGUE
______________

Mióta elkezdődött a háború, nagyon sok minden megváltozott.
Bár én csak kevés dologra emlékszem a harcok előttről, abban biztos vagyok, hogy a mostani napfelkelték sokkal gyönyörűbbek, mint azok, amelyeket kisgyerekkoromban láttam.
Ahogy a fénylő napkorong lassan felkúszik az égre, és a fénye vörös színnel itatja át a felhőket, bíbor takarójával pedig beteríti a felfelé magasodó házakat, olyan, mintha pár másodpercre lángba borulna a város.

Talán csak az emberek változtak meg.
A vérontások egyre gyakoribbak a körzetünkben, annak ellenére is, hogy viszonylag közel vagyunk a Birodalom központjához. Szinte tapintani lehet a feszültséget, mintha mindenki állandóan készenlétben állna arra, hogy ha kell, megvédje magát; az utóbbi időkben már a legjelentéktelenebb virágboltos is hord magánál fegyvert. Annak ellenére is, hogy valószínűleg nem tudja, hogyan kell használni.

Általában hamar kelek, még mielőtt a felkelő nap halványrózsaszín köntösbe burkolná az eget. A sötétben elrejtőzve sokkal nagyobb biztonságban érzem magam, mint a nappali fényben. A sok év alatt a szemeim már hozzászoktak az éjszaka feketeséghez, a környéket pedig úgy ismerem, akár a tenyerem; ha kéne, vakon is el tudnék jutni bárhova.
Nesztelenül ugrálok a háztetőkön, még ha tudom is, hogy a járőrökön kívül senki nem szokott ilyenkor az utcákon járni.
Mindenki alszik, és ez a fajta csend valahogy az egyetlen, amely nyugalommal tud eltölteni.

A kedvenc helyem egy régi lakóház dohos padlása. Évek óta elhagyatottan áll, és egy olyan környéken van, ahol az épületek olyan zsúfoltan sorakoznak egymás mellett, hogy elsőre észre sem lehet venni.
A ház teteje a többivel ellentétben nem lejtős, hanem lapos. A kémény mögé bújva várom, ahogy a város lassan újra megteljen élettel. A hajnal első sugarai finom árnyjátékot űznek az arcomon.

Pirkad.

Mióta elkezdődött a háború, a legfontosabb dolog, amit megtanultam az, hogy lesz majd olyan éjjel, amikor nem fog többé felkelni a Nap.

_________

Wow, el se hiszem, hogy tényleg ezt csinálom. Már nagyon régóta meg szerettem volna írni egy hasonló történetet, de eddig még sosem volt időm/motivációm, hogy belekezdjek. Remélem nem fogom megbánni később. Addig is szeretettel várom a véleményeteket!❤️