𝒕𝒉𝒆 𝒘𝒂𝒚 𝒚𝒐𝒖 𝒍𝒐𝒐𝒌 𝒕𝒐𝒏𝒊𝒈𝒉𝒕 - 𝒇𝒊𝒏𝒏 𝒘𝒐𝒍𝒇𝒉𝒂𝒓𝒅

tizenegyedik

Másnap reggel már meg sem lepve simítottam át az idegen tapintású lepedőn. Oldalamra fordultam, de a fejembe hasító fájdalmamon ez sem segített.

- Jó reggelt - a fiú hangja viszont megrémített. Biztos voltam benne, hogy ismét csak egy barátnőm fogadott be, látva mennyire nem vagyok magamnál. De az érdes hang más dolgokat futtatott át az agyamon és féltem, akkor éjszaka valami szörnyűséget tettem. Végignézve magamon, a fiú egyik pólója volt rajtam és bár jó illata volt, nem tudta elfedni a belőlem áradozó bűzt.

- Mi történt? - ijedten kaptam fel a fejem Sean irányába. Az ajtófélfának dőlt, kezében egy kávéscsészét szorongatott, felsőteste fedetlen volt. Bármennyire is másnapos voltam, tekintetemet nem tudtam megállítani, végignéztem izmain és az önelégült mosolyából véve, ezt ő is észrevette. Tökéletesen festett. Ő volt az a srác, akit bármikor szívesen lerajzoltam volna.

Bár csak abban az esetben, ha még tudtam. Mióta lebeszéltük Finnel a dolgokat, teljesen elhanyagoltam a művészetet. Már azt sem tudtam hol a rajzfüzetem, az ecseteim pedig biztosan porosan hevertek valahol. Akkor reggel viszont, ahogy a fiú ott állt, kócos hajjal és tökéletes felsőtesttel, ismét kedvet kaptam hozzá.

- Hát a buli vége felé elkezdtél egy szerencsétlen fiúnak panaszkodni, hogy valami srác nem szeret téged és mennyire hülye voltál, hogy szakítottál meg ilyenek. A csávó meg ki akarta használni a benned keringő alkohol hatását és hát, ha nem lépek közbe kikezd veled. Szóval inkább hazahoztalak és kérlek Helen, a szemeim sokkal fennebb vannak -nevetve kaptam tekintetem az eredeti pozicíóba, észre sem véve a fiú beszéde alatt mennyire elkalandoztak gondolataim. - Te még túl másnapos vagy felfogni ezeket, ugye? -kérdezte vigyorogva és közeledni kezdett felém.

- Talán -vontam vállat, majd arrébbhúzódtam, hogy a fiú kényelmesen beférjen mellém.

- Hazudtál nekem amúgy, ezt nem tudom ám csak úgy elfelejteni -felémfordult, kezeivel círogatni kezdte arcvonalam. -Ki az a srác? Nekem azt mondtad nincs senkid -fejét kicsit oldalra fordította, szemeit pedig meglebegtette akár egy kiskutya. Aranyos látványt keltett, így nem tudtam megállni, hogy ne vegyem kezeim közé markáns arcát.

- Csak egy ex, aki egy paraszt volt velem és sok fájdalmat okozott. Azt hittem túlléptem rajta, de úgy látszik a vodka megtépi a régi sebeket -vontam vállat és bár tudtam mekkorát is hazudtam, semmi bűntudat nem keringett bennem. Sean el tudta velem feledni a múltamat. Ha vele voltam Finn tényleg csak egy ex volt.

- A kicsi Helennek összetörték a szívét -elnevettem magam lágyan kimondott szavai miatt. Pár óra sem telhetett el, mióta ismertem a fiút, mégis olyan volt, mintha már ezer éve jóban lennék. Valamiért megbíztam benne és azt éreztem, rá számíthatok.

- Nem, csak megrepedt kicsit. De nem tört össze- mosolyodtam el és felültem a kényelmes párnák közül. Ezt viszont egyből megbántam, ahogy a fájdalom belehasított a testem minden porcikájába. Sean, látva az arcom, elkuncogta magát.

- Hozok fájdalomcsillapítót. Addig hívd fel a szüleid -adta kezembe a telefonom, én pedig hálásan vettem kezeim közé.

Két hét telt el azóta a bizonyos reggel óta. Megbeszéltük, hogy nem történt köztünk semmi komolyabb, tehát nem lesz kicsi Sean kilenc hónap múlva (Attól függetlenül sem, hogy amikor elképzeltem babaként a fiút, akaratlanul is, de átfutott a  lehetősége az agyamon) és csak barátok lettünk. Igen, ezt számomra igazán fájó volt hallani, tekintve, hogy a srác egy adonisz volt, 6 kockával és 2 gödröcskével, ami egyből nyolc indokot adott arra, hogy imádjam őt. A személyiségéről nem is beszélve.

- Mehetünk? -Aria idegesen toporzékolt küszöböm előtt, míg én a kulcsaimmal babráltam. Péntek este volt, de a bulizás helyett, aznap inkább egy szűk körű összejövetelt rendeztünk Sean-nél.

A fiú három lakótársával élt egy gyönyörű lakásban, a város forgalmas utcáit teljesen elkerülve. Messze laktunk egymástól, de ez nem állított meg abban, hogy naponta átmenjünk és együtt töltsük a délutánt. Igazán megkedveltem a fiút két hét alatt, mondhatni a legjobb barátom lett. Aria nehezen, de elfogadta, hogy már hárman ülünk be kávézni reggelente és nem csak kettőnkről szól a világ.

Már az autóban ültünk, a zene maxra volt húzva és mi boldogan énekeltük a rádióból szóló dalokat. Kicsit fájt a szívem Aria miatt, a kapcsolatunk eléggé megsínylett, így ki akartam használni minden percet, amit végre kettesben tölthettünk. Feltűnően sokszor hívtam el a héten vásárolni és talán túlzásba estünk a telefonálással is, de nem bántam. Már több, mint nyolc éve, hogy a legjobb barátnőmnek nevezhettem, de még sosem volt annyira labilis a kapcsolatunk, mint abban a félévben. Miután szakítottam Finnel és konkrétan lelkileg és fizikailag egyaránt összeomlottam, ő volt az egyetlen aki egyből segítséget nyújtott. Ő lehetett volna a kapaszkodóm. De makacsul elzárkóztam a világtól és Ariatól.

Jólesően szívtam be a hűvös levegőt, ahogy bőrömet már nem a túlfűtött jármű melegítette. A télnek már nyoma sem volt, bár még csak február végén jártuk. A hó ropogását hetek óta nem élvezhettük már, de a Nap is ugyanúgy elvolt tűnve. Szürke napok voltak és sötétek. Minden nap felhők takarták el az égboltot és mi szétázva értünt haza délutánonként. A szerelem viszont fűtött, talán túlságosan is. Már csak azt kellett kitalálnom, hogy ki iránt.

Belépve a lakásba, ruháim beszívták a kellemetlen szagot. Érezhető volt már az ajtóban, hogy a helyet bizony fiúk uralják és egyik sem nagy rendmániás. Arianak ez nem tűnt fel, hasonló környezetben él a két bátyja miatt, így boldogan indult el köszönni a többieknek. Levettem elnyűtt tornacipőm és Sean szobájába vettem az irányt. Imádtam a lakótársait, de hiányzott már a fiú, így nem bírtam ki, hogy ne hozzá lépjek be legelőször. Idegen érzés kerített hatalmába, ahányszor csak beléptem a szobájába. Ő más volt, mint én. Mindenben.

Imádta a sportokat, a fala tele volt focistákkal és híres kosarasokkal. Az asztalán különféle kupák díszelegtek,  amiket a versenyeken szerzett. Tipikus amerikai srác volt, akiről csak álmodni lehetett. El tudtam volna képzelni bármilyen tinifilmben, sorozatban egy random felkapott fiúbandában. De nem tudtam elfogadni a tényt, hogy talán ő helyettesíti egyszer Finnt.

Hisz a göndör szobája tele van indie rock lemezekkel, a falán a kedvenc előadói csüngnek, köztük pedig a gitárja, amit szülinapjára kapott. Az asztalán egy doboz van, többtucat gitárpengetővel és szerintem ez rohadt király. Ő egy fura srác, fura izléssel. Pont, mint én.

Így amikor beléptem Sean szobájába, rájöttem, hogy nem ez az amit akarok. Nem egy tinidrámában vagyok, ez a valóság. Ez a jövőm. És húsz év múlva senki mást nem tudok elképzelni magam mellett, csak Finnt.

sorry, hogy ilyen sokat késtem a résszel