White Shadow

1. fejezet

Egy padon ülök sötét van hideg. A szívem fáj. Mintha valaki tövestől kitépte és jól összetaposta volna aztán visszatette a helyére úgy mintha semmi se lett volna. 
Az egészben az a legszomorúbb ,hogy nem tudom mit kéne tennem.. soha se tudtam .. ezért is olvadtam be a többiek közé mintha csak egy szelem lennék aki sosincs ott.
De kellett neki megjelennie és ezt tenni.
A szívem egy pillanatra összeszorult ,mintha valaki belülről összepréselné és nem hagyná ,hogy mindent sutba dobva folytassam a régi életemet. Hogyan is tudhatnám azok után.
Fejemet remegő kezeim közé temettem biztos szánalmas látványt mutathatok egy erre járónak külsdő szemmel ,de miért is aggódok én ezen ?!..
Erős kezek simultak a vállamra. Hirtelen felkaptam a fejem a pulzusom megemelkedett. Úgy festhettem ,mint egy riadt őz aki az úton meglátja a felé száguldó autót és tudja nincs menekvés.

A vállamhoz kaptam ,de senki nem volt ott. Hallucinálok?!..Miért érzem a melegségét ?!..

Az egész azzal a bizonyos nappal kezdődött amikor ő megjelent. 

Átlagos nap egy unalmas szoba egy unalmas emberrel. Az ébresztőm csak nem akarta abba hagyni a ricsajt. Sőt mintha egyszerűen nem is lett volna rajta egy kikapcsoló gomb se. Kinyitottam a szemem. Szerencsémre este eszembe volt ,hogy a függönyt behúzzam ,mert ha nem így teszek az ezer százalék ,hogy megvakulok reggel. 

Ránéztem az órámra még időben vagyok nem kell sietnem. Óvatosan felültem az ágyban. Egy nagy nyújtózkodás és ásítás követte eme mozdulatomat. Körbe néztem a szobámban. A falak tükrözték a saját belső világomat. Bézs szín. Mit is mondhatnék rá amiért hasonlít a belső világomra egyszerűen olyan ...olyan egyszerű és mégis nehezen tudja az ember eldönteni ,hogy ez inkább barnásabb vagy fehéres szín-e. Én is ilyen vagyok mikor milyen, kiszámíthatatlan bár ez kívülről nem látszik rajtam. Az emberek nem is ismernek ,de nem is akarom ,hogy megismerjenek. Ilyen vagyok egy magamba zárkozó ember ,aki még a saját érzéseit se érti és nem tudja kifejezni magát rendesen.

Nem vagyok egy túlzottan feltűnő személyiség. Fekete, rövid hajam kicsit tüsisre van vágva. Régebben hosszabb volt de folyton a szemembe lógott és sokszor ragasztottak bele rágót így kénytelen voltam levágatattni. Ehhez párosul egy fekete szempár amit persze még jobban kiemel a sápadt fehér bőröm. Esküszöm ,mintha valami vámpír lennék. Persze csak ,ha a szemem színe lenne más és ha vonzana a vér meg persze ha lennének agyaraim is. 

Ráztam meg a fejemet. Megint elfogok késni, ha ilyeneken agyalok és persze azt nem akarom legalábbis azért nem, mert nem akarok kitűnni az osztályomban.  

A mosdóban a saját tükörképemmel néztem szembe és nem tűntem valami bizalom gerjesztőnek. Alapjáraton se vagyok az ,de most még sápastabb és halványabb volt a bőröm, mint szokott. És két enyhén sötét karika éktelenkedett az szemeim alatt. Egyszerűen szörnyen festettem. Felvettem az egyenruhámat és elhagytam a szobámat.

Az előszobában a macskám aludt. Volt egy szokásos kis kuckója ahol egésznap szundikált. Kivéve ha nem az én szobábam vagy esetleg a konyhában tanyázott. Végig simítottam a sejmes, vörös bundáján. Amit egy elégedett és lusta nyávogással díjazzot. Sonic a cicám 5 éve van nálam mióta megmentettem egy menhelyről. Életem egyik legjobb döntése volt amit valaha meghoztam. Akkor teljesen sovány volt és a bundája is ritka volt ,de mára már nagyobb lassan mint egy kisebb puff.Na persze nem győzőm takarítani az elhullatott szőrét. De nem baj legalább ő itt van nekem. Még egyszer megvakartam a füle tövét. Elégedetten nyújtozott végig a párnáin és folytatta az alvást.  Hagytam had aludjon és inkább kimentem a konyhába. Nem volt meglepő hogy megint üresen találtam. Nálunk sose érződött ,hogy valaki használta is volna. Pedig erről szó sincs. Magamnak mindig én főztem ,mert a szüleim mindig máshol ettek vagy egyszerűen csak lusták voltak arra hogy főzzenek. Bár néha napján érződött egy kicsit a frissen főzött, erős  kávé illata. De lehet csak elképzeltem mintha..