A Rogers Család

4

MEG KELLET ADNOM MAGAM

-Á captain örülök magánnak!-mondta skull mikor elé kisértek.
-Hát ez az érzés nem kölcsönös.-feleltem és erre felpofozott.
-Mondja el mért küzd elenem hisz hasonlók vagyunk.
-Ez nem igaz-kezdtem-én nem vagyok gyilkos.-a hasamba öklöztek.
-Még nem vagy! Bár mi volt a kishúgoddal.
-Tudja hol van?
-Egy rozs helyen .
-Mint én?
-Te jó helyen vagy de térjünk a tárgyra .-vágott a szavamva a doki.
-Oh igen tényleg. A szérumod titka kéne?
-A titkot megöltétek.
-És te nem tudod?-kérdezte az ellenségem.
-Nem.
-Bizti?-görbítette le az ajkait.
-Biztos.
-Hát akkor kénytelenek vagyunk belőled kiszedni.-felelte és újra hasba vertek.
-Na?
-Bírom én ezt egésznap.
-Hát legyen.-szólt és verni kezdtek.
-Hátrébb és fel a kezekkel.-került elő James.
-Bucky.
-Barnes őrmester csak egyedül.
-Dehogy.-ekkor a csapatom ugrott be az ablakon és lőni kezdtèk az ellenséget. Még Peggy is itt volt.
-Késett Rogers mondta
-Feltartottak.
-Na menjen mert szökik
-Igenis hölgyem.
-Bucky , gyere
-Megyek

A VONATON

-Steve vigyáz!-kiabált Buck mert mögöttem volt egy Hydras.
-Kösz. Ekkor láttam , hogy az ajtóban az ellenség egyik nehéz fiúja volt ott. Csak anyi időm volt , hogy elém és James elé tegyem a pajzsot. Az erőtől elrepültem ahogy a testvérem is a vonat külsejére.
-Buck itt a kezem.-nyujtottam neki, probálta elérni de nem ment és lezuhant.
-Buckyyyyy-kiabáltam de hiába. Elvesztettem a húgom és a bátyám . Ahogy ezen gondolkodtam elöntőt a dű és neki rontottam a katonáknak. Hamar elértem a vörös koponyát.
-Á kapitány hát velem jössz.
-Skull állisd le ezt .
-Nem mert én vagyok a legerősebb.-fogta meg a Tesseractot és azonnal elporlat.
-Kapitány hall engem?-szólt Peggy hangja a rádióból
-Igen .
-Bombák vannak a gépen. Most néztem csak meg New York .
-Mit tegyek.
-Semisítse meg őket.-mondta de láttam arra nincs idő.
-Nincs idő le kell tennem a gépet Carter.
-Rogers
-Steve?
-El kell napolnunk a táncot , sajnálom.
-Steve? Ekkor belevezettem a gépet egy jéghegybe.