Angyal Krónikák 1. - Azrael, a Halál angyala ✔(Átírás alatt)

25. fejezet: Michael és Cassandra

Sariel, a Bűnök és ítélkezés angyala karjában a bájos Jenny-vel a Sárkányok hegye felé tartott, hogy együttes erővel segíthessenek az elrabolt Elizabeth-nek. Sariel, bár nem mutatta, de a lelke mélyén örült, hogy végül a lány rávette arra, hogy magával vigye, mert így rájött arra, hogy van valaki aki bátran megérintheti őt. 

A Bűnök arkangyalához senki sem érhetett anélkül hozzá, hogy a férfi ne látta volna a másik bűnét és ezáltal ítéletet kellett mondania fölötte, ha az olyan nagy bűnnek számított. Sariel ezért már évezredek óta próbálta kerülni az érintéseket, de ez sajnos nem mindig jött össze, és barátokat kellett megölnie emiatt a képessége miatt.

Azonban Jenny, a boszorkány, aki vele tartott más volt. Igaz, hogy ha a bőréhez ért, nála is jelentkeztek a bűnös tettek látása, de ha a szárnyához ért, semmit se látott. Nagyon jó érzés volt neki, hogy végre valaki megérintheti anélkül, hogy meg kellene büntetnie.

- Szerinted, Eli jól van? - kérdezte Jenny miközben elszomorodó tekintettel nézte a közelgő hegyeket. 

- Te vagy az orákulum, boszikám, nézd meg, ha kíváncsi vagy rá - mondta Sariel le se véve a szemét ez útról.

- Mondtam már, hogy nem tudom irányítani a képességem, ha tudnám, akkor a barátnőm nem került volna veszélybe, figyelmeztethettem volna, de csak azt tudtam hogy bajba kerül. Sose fogom tudni az erőmet használni - mondta a lány szinte egy szuszra az egészet és Sariel csak nagy nehezen tudta követni a szavait. - A nővérem és az anyám szerint egy Nix vagyok - sóhajtott a lány.

- Nix? Nem hallottam még ezt a kifejezést? Kik azok a Nixek? - kérdezte az arkangyal, miközben továbbra is a hegy felé tartott.

- Nix-nek hívják azokat a boszorkányokat, akik nem tudják az erejüket használni, azaz semmirekellők, haszontalanok. Igazuk van, hogy így hívnak engem - mondta a lány mosolyogva, mintha valami nagyon jó hírt közölte volna,  de Sariel érezte rajta, hogy ez a mosoly csak álca.

-  Az anyád és a nővéred ezt mondja rád? - kérdezte meglepetten a férfi, mire a lány bólintott. - Szerintem akik itt Nixek, azok ők, mert, ahelyett, hogy segítenének neked fejleszteni az erődet, mindennek elhordanak, és ez nagyon nem szép tőlük - mondta a férfi és végre ránézett a lányra.

Jenny egy ideig döbbenten nézte a férfit, majd váratlanul hullni kezdett a könnye, ami vele soha nem történt még meg. Mindig próbált erősnek lenni, hogy megmutassa a családjának egyedül is boldogul az életben, de belátta, hogy nélkülük semmire se ment. Nem tudta használni az erejét, és attól csak egy haszontalan lánynak érezte magát.

Sariel a könnyes szemű lányt nézte, és a legszívesebben szorosan magához vonta volna, hogy megvigasztalja, de a képessége miatt nem merte megtenni, így csak szótlanul figyelte a lányt és reménykedett abban, hogy egyszer elcsitul a fájdalma. 

Jenny végül összeszedte magát, megtörülte könnyes szemeit és az arkangyalra mosolygott, de most már nem volt az műmosoly, hanem egy hálás szívből fakadó mosoly.

- Köszönöm, angyalka, a te szavaidnak hála rájöttem, hogy nem én vagyok a hibás abban, hogy Nix vagyok, hanem a családom, mert nem foglalkoztak velem kellő türelemmel - mosolygott az angyalra.

- Sariel. A nevem továbbra is Sariel és nem angyalka - mondta a férfi, majd újra elindult a hegyek felé, hogy segíthessenek Elizabeth-nek.

Eközben a hegyek között,  Michael, az arkangyalok vezére,  fákat és sziklákat kerülgetve próbált kijutni a völgyből, ahova a sárkányokkal vívott harc során zuhant le. Miután Azrael a barlangba sietett, hogy megmentse Elizabeth-et az angyalok fogságából, szinte azonnal harcba bonyolódott Camael-lel együtt a sárkányok ellen.