Alone

16. Fejezet: Véres víz vagy vizes vér?

Egy ideig csendben ülünk. Mintha Meagan már nem merne megszólalni, mert nem biztos benne mi rossz és mi jó. Nos, a világ szemében mindketten rosszak vagyunk.
Ő azért mert embert ölt, én azért mert sok embert öltem és még élveztem is. Na meg azért most sem ellenezném, ha végezhetnék valakivel.

- Nem azt mondtam, hogy ne beszélj. Csak vannak kérdések, amikre jobb, ha nem kapsz választ. -töröm meg a csendet. Bár én jól elvagyok benne, de érzem Meagan feszengését és nem bírom elviselni.- Befejeznéd? -fektetem a térdére a tenyerem, hogy végre abbamaradjon a dobolás.

Végre felemeli a fejét, így belelátok a lelkébe.
Gondolkodik. Rengeteg mindenen. Mintha egymást váltanák villám sebesen a különböző témák. Viszont van egy csillanás, ami többször is észrevehető. Olyan, mint egy körforgás, mindig ugyanoda jut vissza.

- Mit érzel, ha rólam van szó? -böki ki, amit a borostyán színű szeme azzal a rejtélyes csillanással erősít meg. Szóval ezen járt annyit az agya.
- Több mindent, mint általában. - felelem ködösen.
-Azaz? - követel pontosabb választ, a tekintete pedig az arcomat fürkészi, mintha bármilyen infót is szerezhetne onnan.
- Meagan, tudom, hogy konkrét választ szeretnél, de fogalmam sincs az érzelmekről. Belőlem kinevelték őket. Kisgyerek korom óta képtelen vagyok komolyabban kötődni. Még a saját anyámat se szerettem úgy, ahogy a normális... -megrázom a fejem. Megint ez a hülye szó.- A többi gyerek. -javítom magam.
- Erről te nem tehetsz. -vígasztal, mintha hibáztatnám magam érte.- Apád... -már az említésétől felmegy bennem a pumpa.
- Nem akarok róla beszélni. -szakítom félbe.- Jobb lenne, ha visszamennénk. Látok egy rejtőzködő alakot a fák között és nem hoztam fegyvert. -tapintom ki az üres helyet, ahol a pisztolyomnak kéne lennie.

Ez a lány túlságosan elvonja a figyelmem. És nekem nagyon nem tetszik, hogy így állunk. Jobb lenne, ha végre megdönteném és túl lennénk ezen a problémán. Mert biztos vagyok benne, hogy az piszkálja a fantáziám, még nem töltöttem vele időt meztelenül.

- Még szeretnék maradni. Túl paranoiás vagy. Nincs senki a fák között. -bámulja az említett területet, mintha észrevehetne bármit, amit én is.
- Az üveget sem láttad. -viágosítom fel a tényekről.
- Jól van már. Nem vagyok szuperhős. -nevet és felkel a padról.

Én is felemelkedem és megfogom a kezét. Félreértés ne essék, így tudom a leggyorsabban megvédeni, anélkül, hogy extra, időpazarló mozdulatokat kelljen tennem.

- Nincs is senki a fák között, igaz? Csak haza akarsz menni? -érti azonnal félre Meagan a helyzetet és sokat mondó mosolyt kerít az arcára.
- Naná. -megyek bele a játékba egy sóhajt követően és közel húzom magamhoz a lányt.

Azt hisz, amit akar. Nekem a védelem az első. Mivel, ha nincs biztonságban plusz bonyodalmat okoz. Köszönöm, abból nekem így is van bőven elég.

***

Ismét leültetem a konyhában Meagant. Én hülye, megint csak a csajra figyeltem. Így most alvadt, padlóra száradt vért takaríthatok, ahelyett, hogy a nedveset fél perc alatt eltűntettem volna.
Vajon mennyire akadna ki, ha egy halott vérét kéne feltörölnie a kőről?
Érzem a kísértést, hogy teszteljem. De inkább csak megrázom a fejem, hogy kitisztítsam a fejem és nekilássak a felmosásnak.

- Ez mind vér? -torpan meg a nappali bejáratában Meagan és az arcáról tökéletesen leolvasható, hogy pontosan tudja a választ, csak nem akarja elhinni.
- Nem megmondtam, hogy maradj a seggeden? -egyenesedem fel a súrolásból és ráülök a sarkamra.- Esetleg szeretnéd megnézni a hálómban pihenő hullát is? Ott van több vér is. -kérdezem élesen, talán kissé túl durván. De nem rajongok érte, ha tesznek az utasításaimra. Nem szórakozásból adom őket.- Bár, most, hogy így szóba került, egy vérfürdő is van a medencémben. Lenne kedved csobbanni egyet? -gúnyolódom és az ajkam undok mosolyra húzódik.