Egy év a Magcon srácokkal/javítás alatt/

38.rész

-Ti aztán biztos, hogy nem tanítotok semmit az én gyerekemnek. Fura gyerek lenne belőle. -mondta Cam nevetve- Viszont nekünk van egy kis elintézni valónk, ugyhogy megyünk sziasztok -köszönt el tőlük és húzott maga után a kocsihoz, majd kinyitotta nekem az ajtót, mire behuppantam az anyósülésre. Ő átkocogott a másikoldalra, beszállt, majd elindultunk.
Útközben kezét, combomon pihentette.
-A te családodnak mikor és hogy fogjuk elmondani? -kérdezte.
-Hát, szeretném minél előbb elmondani, úgyhogy szerintem most fel is hívom őket és kihangosítom. -mondtam, majd elővettem a telefonomat, és már tárcsáztam is anyukámat. Rányomtam, a kihangosító ikonra és vártam hogy felvegye, 4 csörgés után bele is szólt.
-Szia drágám, hogy vagy?
-Szia anya, jól. Viszont elkéne mondanom valamit, kérlek ne akadj ki.
-Mi történt kicsim?
-Anya... Terhes vagyok.
-Hogy mivan?
-Igen jól hallottad, terhes vagyok.
-Mikor fogod elvetetni?
-Hogy micsoda?
-Mikor fogod elvetetni? Jenni, te belesem gondoltál hogy 20 évesen, csak tönkretennéd egy gyerek életét?
-Abban biztos lehetsz, hogy nem fogok megölni egy gyereket, mert nem vagyok egy gyilkos. Az én gyerekem, megszülöm, és fel is nevelem.
-Ha megtartod, ezentúl ne keress minket. Nem vagy többé a lányom, csak egy olcsó ribanc, akit felcsináltak. Szégyent hoztál az egész családunkra. Sohatöbbé nem akarlak látni. -mondta, mire ölembe ejtettem a telefont. Olyan mintha egy kést forgattak volna a szívemben. Könnyeim megállíthatatlanuk kezdtek hullani, mire Cam lehúzodott az útról és átölelt.
-Shhh, kicsim. Nincs semmi baj. -próbált nyugtatni.
-De igen Cam van, az előbb ribancizott le a saját anyám, és kitagadott.
-Az ilyen nem anya, kérlek nyugodj meg. A stressz árt a babánknak. Én mindig itt leszek veled, és veled is maradok örökké. -mondta, mire felszáradtak a könnyeim. Puszit nyomtam az arcára, és újra elindultunk. Mikor leparkoltunk a ház előtt, levert a víz, nagyon izgultam. Nem tudnék még egy olyan mondatot elviselni, mint amit az anyám mondott. Cam kisegített a kocsiból, megfogta a kezem, majd az ajtóhoz húzott és becsöngetett. 1 percen belül már nyílt is az ajtó. A kedves és mindig vidám Sierrával találtam szembe magam.
-Sziasztok, gyertek be nyugodtan, már kiváncsiak vagyunk, mi az a fontos hír -mondta majd átölelt mindkettőnket.