Egy év a Magcon srácokkal/javítás alatt/

12.rész

Éppen este van. Shawn azóta kijózanodott, nem rúgott be nagyon, csak éppen hogy egy keveset ivott. Az előbb a mi drága Taylorunk, kitalálta hogy menjünk ki az erdőbe este 11-kor, mert hogy milyen jó buli. Így történt az hogy most (éjfélkor) itt állunk a bejárat előtt talpig felszerelkezve, hátunkon egy táskával, amibe mindenki bepakolt magának egy pár szükséges dolgot. Elindultunk, persze gyalog mert miért is ne? Mikor odaértünk, elindultuk valamerre. Lassan kijárkáltuk magunkat és úgy gondoltuk hogy már ideje lenne visszaindulni.

-Öhmm srácok merre van az a vissza? -kérdezte Shawn.

-Jó kérdés! -mondtam -Menjünk erre! -mutattam valamerre. Remélhetőleg abba az irányba ahonnan jöttünk.

-Hé Eli! Elővennéd te is a zseblámpádat légyszi, nagyon kevés a fény!! -nyavalyogta Nash és a szemével Elizát kereste de hiába.

-Eli! -kiabáltam. Csak ennyi kellett máris mindenki elkezdte kiabálni Eliza nevét. Persze Nash néha mondott "kicsimet" vagy "drágámat", mire Shawn küldött felé néha szúrós pillantást. Rajtam kívül persze senki sem vette észre a sötét miatt.

-Na jó srácok ez így nem jó!! -mondtam kiakadva.

-Én megyek megkeresem! -ajánlotta fel Nash.

-Én is megyek! -jelentettem ki határozottan.

-Még mit nem a végén még te is eltűnsz!! Túl veszélyes! -szinte már kiabálta Nash.

-Te velem ne veszekedjél a legjobb barátnőmről van szó! -kiabáltam rá.

-Jó, oké nyugi. Én, Jenni és Nash elmegyünk megkeressük Elizát. Ti -mutatott előre -mentek EGYENESEN -hangsúlyozta ki az egyenesen szót -majd ha kiértetek felhívtok. Addigra lehetőleg Eli is meg lesz. - osztotta ki a feladatot Shawn.

-Akkor hajrá! -mondtam majd mindenki elindult.

****Fél órával később****

Már vagy 30 perce keressük Elit de még mindig nincs meg. Ráadásul még a többiek sem hívtak hogy kijutottak volna. Kezdek nagyon félni.

***Eli szemszöge***

Nem tudom hol vannak a többiek. Én csak a cipőmet bekötni álltam meg. De amikor felnéztem eltűntek.

-Áá! -visítottam mikor elkezdett valami a fa mögül morogni.

-Jézusoom!! -visítottam tovább és elkezdtem rohanni. Már futottam egy ideje mikor elestem. Nem tudom hol vagyok, de a morgó hangot már nem hallom aminek nagyon örülök. Csak a lábam fáj, de az rohadtul. Odaakartam emelni magamhoz hogy megnézzem közelebbről, de fájdalmasan felordítottam.

-A PICSÁBA!! -ordítottam. Na ennyi kellett a fejem is sajogni kezdett. Odanyúltam és valami...valami meleget érzek.. Vér! Most meg hangokat hallok. Bediliztem? Lehet. Egyre hangosabban hallok hangokat, amikor felismerek egyet. Ez Jenni hangja.

-ITT VAGYOK!! -kiabáltam, nem törődve a fejembe hasogató fájdalommal majd hátradőltem. A földre. Hirtelen megláttam Nasht, Shawnt, és Jennit.

****Jenni szemszöge***

Már egy ideje barangoltunk amikor meghallottunk egy visítást, majd egy "A PICSÁBA" kiáltást. Ez biztos Eli. Csak ő képen így kifejezni magát. Ennyi kellett nekünk elkezdtünk torkunk szakadtából ordítani.

-ELI!! -kiabáltuk mind hárman egyszerre. De nem jött válasz.

-A francba Eliza válaszolj már! -ordítottam.

-ITT VAGYOK! -jött egy hang. Azonnal arra indultunk ahonnan a hang jött. Ott volt Eli. A földön feküdt. Elég fáradtnak tűnt.

-Végre megvagy te hülye! Tudod mennyi az idő?!? Hajnali kettő!! Tudod hogy aggódtunk?? Soha többet ne csinálj ilyet!! -mondtam majd a nyakába borultam. Megéreztem valamit a fejénél. Vért. Kórházba kell vinnünk. Minél hamarabb.

-Annyira jó hogy megvagy! Mi történt? -guggolt le hozzá Nash.

-Megálltam hogy bekössem a cipőmet, mikor ti eltüntetek aztán itt kötöttem ki -mondta fáradtan Eli.

Shawn rávilágított a lány lábára. Szuper nyílt törése van. Tétlenül néztük Elit, hogy mit csináljunk vele, mikor Nash felkapta majd elkezdtünk visszafele sétálni. Útközben Nash nagyon elfáradt.

-Pihenjünk meg egy kicsit -mondta a fiú majd leültette az ölében lévő lányt egy nagyobb fa törzsre. -Nagyon szeretlek -mondta majd egy puszit nyomott Eli szájára.

-Ezt nevezed te szeretetnek? -kérdezte gúnyosan Shawn.

-Neked most mi bajod? -kérdezte Nash.

-Ezt nevezed te szeretetnek, mikor Eli megállt hogy bekösse a cipőjét, akkor neked megkellet volna várnod őt. Ember, együtt vagytok, nem szabadott volna elengedned a kezét! -ordított már idegesen Shawn.

Láttam rajta hogy nagyon dühös és hogy bármelyik percben ráronthat barátjára, ezért odaléptem elé, majd átöleltem, mire ő rögtön visszaölelt.

-Kérlek bátyus nyugodj meg, tudom hogy szereted Elit, de nagyon szépen kérlek nyugodj meg. -suttogtam a fülébe, fejét nyakamba fúrta, majd próbálta lenyugodni. Egy kis idő után ezt a pillanatot Nash zavarta meg.

-Ha befejeztétek a szerelmeskedést, elindulhatnánk haza -nevetett gúnyosan Nash. Éreztem hogy Shawn próbál kiszabadulni az ölelésemből, ezért jobban szorítottam, így esélye sem volt elhúzódni tőlem.

-Kussolj már -mondtam Nashnak.

Erre a fiú már nem mondott semmit.

-Kérlek maradj itt és nyugodj le -suttogtam Shawnnak.

-Nyugi itt maradok sőt, egyezzünk meg hogyha valamelyikünk ideges, akkor így nyugtassuk meg egymást, én mondom hatásos húgi -mondta Shawn, éreztem a hangján hogy mosolyog, ezek szerint lenyugodott.

-Induljunk -kiáltotta el magát, majd elvált tőlem,de fél kezével átkarolta vállamat, Nash újból felkapta Elit az ölébe, így indultunk haza. Szerencsére hamar kitaláltunk az erdőből. Mikor megérkeztünk a házhoz láttuk hogy ég a lámpa a nappaliban, ezért bementünk a fiúkhoz.

-Azt mondtátok ha kiértetek az erdőből szóltok, de most nincs kedvem veletek veszekedni, valaki hívja a mentőket -mondtam nyugodt hangerőn.

Cam felkapta a telefonját, majd tárcsázta a mentők számát. Viszonylag hamar meg is érkeztek, Elit felfektették egy hordágyra, majd betették a mentőautóba, Nash vele ment a kórházba, megígérte hogy amint megtud valamit szólni fog.

_________________

Sziasztok, nagyon remélem tetszett ez a rész, ha tetszett valamilyen formában jelezd nekem. Hamarosan jön a kövi rész :)