Egy év a Magcon srácokkal/javítás alatt/

33.rész

***3 hét múlva***
Amitóta kibékültünk, mindketten meggyógyultunk. Nagyon sokat pihentünk. Folyamatosan mellette feküdtem, amit az orvos nem nézett jó szemmel, és először haragudott is, amiért kiszedtem a kezemből az infúziót de miután elmondtam neki hogy nem fogok visszamenni a másik szobába, lassan de megbékélt a gondolattal. Azóta megpróbálok rendszeresen enni, és kezdem visszanyerni az eredeti alakomat. Ma eljött az a nap végre hogy délután hazamehetünk, csak alákell írni pár papírt és már mehetünk is. Cameron lábáról és kezéről is lekerült a gipsz. Aminek mind ketten nagyon örültünk. Már összepakoltunk minden cuccunkat és hamarosan jön Shawn értünk kocsival.
-Itt vannak a papírok, ha bármi gond felmerül, jöjjenek be vizsgálatra. -mondta az orvos.
-Rendben, úgy lesz doki, köszönjük -mondta Cam, majd mindketten aláírtuk a papirokat. A fiú ujjait az enyémre kulcsolta és elindultunk a kijárat felé. Végre elhagyhatjuk ezt a szörnyű helyet. Az épületből kiérve megcsapott a friss levegő, ami már nagyon hiányzott. Shawn ott várt minket a kocsinak dőlve.
-Na végre itt van a szerelmes pár -mondta, majd felnevetett.
-Neked is szia, Shawn -mondtam, majd átöleltem.
-Csá haver -köszönt Cam.
-Na gyertek, szálljatok be -mondta, majd a kocsifelé mutatott.
Cam beült az anyósülésre, én pedig egyedül hátul pihengettem.
-Mi a srácokkal elmegyünk vásárolni mert kéne vennünk egy pár dolgot, addig ti kettesben maradtok otthon -jelentette ki Shawn.
-Jólvan, én nem bánom. -mondta Cam.
Hazaérve, mindenkit megölelgettem és indultam is fel a fürdőszobába, és egy hosszú, frissítő zuhanyt vettem. Mikor kész lettem egy törölközőt csavartam magamköré, és visszamentem a szobába, ahol Cam várt az ágyon ülve. Mikor meglátott, jó alaposan végigmért.
-Gyönyörű vagy -mosolyodott el, majd felpattant az ágyról, odasietett hozzám, és ajkait egyémre tapasztotta. Heves csókcsatába kezdtünk. Egy egyszerű mozdulattal lerántotta rólam a törölközöt. Majd az ágyhoz lépdeltünk és eldöntött rajta. Majd Megtörtént. Fél óra múlva, gyorsan emelkedő mellkassal feküdtünk egymás mellett.
-Már nagyon hiányoztál. -mondta, és magához ölelt.
-Te is nagyon hiányoztál nekem -mondtam, majd elnyomott az álom.