Ott álltam mögötted. Tudtam, hogy te vagy az. Akartam, hogy te legyél az. Közelebb léptem. Te voltál az.
Ugyan azt kértem mint minden nap. Ugyan azt mint te. Most sem figyeltél fel rám, én viszont meg kellett, hogy szólítsák.
Láttam, hogy egy könyvet írsz. És megkérdeztem...
- Író vagy?
Lassan fordultál meg, még befejezted az utolsó mondatot. Rám néztél és elmosolyogtad magad.
- Túlzás ezt állítani, inkább csak magamnak írok.
Nem bírtam megállni, hogy ne közöljem veled:
- Írhatnál nekem is.
Röhögtünk, te pedig szemed dél magad mellé invitáltál. Sokat beszélgettünk. Azt mondtad, hogy egy újságnál szeretnél dolgozni. Ahoz írsz dokumentumokat. Azt is mondtad, hogy egyszer el szeretnél jutni Párizsba. Viccelődtünk, hogy mi lenne ha eljutnánk a fővárosba.
Aznap nehezen váltunk el. Megbeszéltük a következő találkozónkat. Ugyan itt. Mindezt persze csak a cikk sikerei miatt.
Ettől a naptól kezdve nem hagytál nyugodni. Mindennap találkoztunk egészen addig a napig, amire bátran mondhatom. Életem legfontosabb napja volt
YOU ARE READING
Függőddé Válva/ BEFEJEZETT
General Fiction,,Amikor először megláttalak azonnal felkeltetted az érdeklődésemet. Soha nem láttam még nálad gyönyörűbbet." ❤❤❤
