i don't wanna go {Peter Parker} (Tom Holland ff) (Hun)

part 17

Peter szemszöge:

A szemeim alig tudtam már nyítva tartani..
Éreztem ahogy 2 erős kar átrak egy másik ágyra és gyorsan szalad velem.
Végig szaladtunk több folyoson ami nekem egynek tünt hisz összefolyt minden amit csak láttam.
Mindenki kiabált hogy nincs túl sok idő!
May zokogott...
Egy ajtó csapodás...
Hatalmas fájdalom..
És ismént a jól ismert minden elsötétült...

Tony szemszöge:

Bevitték Petert a műtőbe..
Csak áltam dermedten és a falat bámultam..
Bevallom....elejtettem néhány könnycseppet az arcomon.
Tony Stark is sirhat néha nem igaz?
Oldalra nézve láttam ahogy May halkan zokog és nem tudja abba hagyni..
Lassan oda sétáltam hozzá és a vállára tettem a kezem.
-Tudom milyen érzes elveszíteni a családod.. Tudom hogy borzalmasan fáj hogy nem él már senkid csak Peter! De ha.. most ugy alakul hogy... neki is el kell mennie...tud hogy rám számíthatsz..
Nagyot sóhajtva elvettem a kezem a vállárol és az ablakhoz sétáltam..
Pár percig csend uralta a váró termet.
-Megígérted hogy vigyázol rá! -Nézett fel könnyekitől csillógó szemekkel.
-Tudom..-Néztem a földre..
-Ha ezt tudom akkor...nem engedem el hisz sose tenném ki veszélynek!
Mert szeretem!- súgta..
Érti szeretem! Lehet hogy maga csak magával törödik es nem érdekli a család de engem igen!
Mindent megadnék hogy lássam a szüleim...Peter szüleit és  testvérem!
Mindet érti? És ha most elveszítem Petert akkor...
-Nyudoj le!-Kiabáltam lefogva a kezét!
-Nem lesz semmi baj!-súgtam.
-Ne haragudj én csak..
-Shh tudom...

-May Parker?
-Igen?-ugrott ki a karjaim közül amikor meglátta az orvost aki Petert mütötte.
-Nos.. Mr.Parker...