i don't wanna go {Peter Parker} (Tom Holland ff) (Hun)

part 6

Peter szemszöge:

Miután lenyugodtam bementem a szomámba.. átvettem a pizsim és lefeküdtem az ágyamba..
Ekkor egy hangot hallotam az utcarol,valaki segítségért kiáltott!
Átvettem a pókruhám es kinyitottam az ablakom..
Egy fital nő kiabált de senki se vette észre..
Ekkor vettem észre a mögötte álló férfit egy késsel a kezébe.
Kiugrottam az ablakon... halkan a férfi háta mögé lopoztam majd kicsavartam a kezéből a kést és arébb löktem.
-Fuss! -Kiabáltam a nőnek amíg lefogtam a pasast.
Ekkor leterített kivette a kezemből a kést és a combomba szúrta...
Ordítottam fájadlmamba.... a férfi nevetett és elment én meg sírásr visszatartva a lábam fogva maradtam egyedül az utcán.. annyi vért vesztettem hogy valószínű elájultam..

**********

Egy fehér szobába ébredtem...
Lassan kinyotottam a szemem..
Ez egy kórterem volt..
De mit keressek itt?
Ekkor belépett Tony az ajtón.
-Kölyök jól vagy?-Kérdezte.
-Persze de hol vagyok és mi történt...
-Itt vagy a korházba és...van itt még valami..Peter nem akarsz mondani valamit a nénikédnek?
És ekkor belépett May..
A szemeim lesütöttem.. nem.akarom hogy tudja..
May tekintete megrémisztett leült velem szembe.. a könnyei csak potyogtak..
-Szóval?
-May én...nem vagyok erre felkészülve..-Néztem a földet..
-1 éve nem vagy felkészülve? -Kérdezte idegesen.
-Én..May...csak....
-Mond ki hogy bem bízol bennem és hogy szar nagynéni vagyok! Mond csak!
-Nem May! Nem arrol van szó..
Én csak a te érdekeeben nem mondtad.. meg...az én érdekemben..
De ha elmondom akkor..
-Akkor bármi is az én támogatlak!
-May...én...-Kezdtem el sìrní...
-Hallotal mar pókemberről? -Kérdeztem félve.
-Ez hogy jön ide? Nevetett.
-Ezért! -mutattam a lábamra...
Majd az ágy alol kihuztam a ruhám és May kezébe dobtam.
-Én vagyok pókember!-súgtam..

May ilyedten nézett fel rám..megrázta a fejét..
-Peter...mégis hogy képzelted hogy nem mondod el?Gyerek vagy meg 16 éves és ha meghalsz? Vagy bajod esik? Mit teszek szerinted? Az én felelőségem vagy Peter? Hogy tehettél ilyet velem? -Kiabálta zokogva..
-Sajnálom...-Csak ennyit tudam kinyőni..
-Sajnálod? Ennyivel nem mész semmire!
-May kérlek álj le! Semmi baj tudok magamra vigyázni érted? Nem akarom hogy aggódj..-Sírtam..
-Én nem akarom hogy bajod essen! -Nézett a távolba könnyeivel kükdődve.
-Tudom...