Amelyben a citrom nem csak megeszi a mogyoróvajas kenyeret de elgondolkodik a világmindenségről és még tököt is főz.
Agyamban nagy fergeteg,
A pálifordulattól perpillanat nem igen rettegek,
Gondolatom most a citromfára tédetett,
Mely hollóházi kukákban mogyoróvajat keneget.
Ugyebár, mostanság fennhangon nevettek,
A citromságból túl sok jó nem igen eredhet,
Citrusból ritkán sütnek finom kenyeret .
Római vacsorák, apró és nagy lakomák,
Félhosszú fénytorony, párizsik szombaton,
De ezentúl az agyamban béke dúl.
A fára majd felszökök,madárfiókákat költök,
De perpillanat mással is időt töltök,
Konklúzió tehát az, hogy gyorsan tököt főzött.
Citromfánk eposza végéhez közelgett,
A szereplőket talán te is elfelejtetted,
Kálium és orángután,
Felmászott a ranglétrán,
Az idő most igen szép ,
befejezem eme versikét.
Sok szép dolog van a világban,
De még igen keveset láttam
