Ösztönösen kerülöm
Ki az embereket
Azt mondják, olyan vagyok
Mint egy élő-szerkezet
Automata a beszélgetés formám, ez
Egy egyszerű tervezet
Ez a nap is az életemben csak
Egy szimpla fejezet.
Mindig örülök amikor a tömegben nem
Hagyom el a fejemet
Hiszen a testem néha minden jel nélkül
Hirtelen elernyed
Elkábulva zuhanok mélyre, senki
Nem fogja a kezemet
Ez a semmitmondó kis versike
Rém unalmas lehetett.
