Egy lány igaz Története

1. rész

Saját szemszögem

Elmesélem most nektek az életemet történetét hosszú kemény csatákkal megtűzdelve.  
Ezért az elején kezdem.
Lássuk.......

Sziasztok a nevem Karol.
Egy átlagos l6 éves lány vagyok akinek soha nem voltak fontosak a fiúk sem a buli csak csendesen    éltem az életemet.

És akinek nagyon szomorú gyerekkora volt.
De van egy titok amiről senki sem tud.
Mert egy betegségben szenvedek de nem tudja más csak a családom. Aki ez miatt ugy gondolja hogy semmire sem vagyok jó. Pláne most a műtétem után.

*Visszaemlékezés a műtét előtti élet szakaszomra.*

*2 hónappal ez előtt*

Minden rendben volt,  iskolába jártam és éltem az uncsi életem nagy részét a betegséggel. Aztán egyszer csak belázasodtam 42°C -os lázam volt. A nagymamám nem tudta mit csinálhatna de sikerült le vinni a lázamat.
Másnap szinten be lázasodtam. Sikerült le vinni a lázamat de nagyon aggódtak értem.
Harmadnap már semmi bajom nem volt. Olyan volt mintha semmi sem történt volna.

De csak mi gondoltuk ezt így.

Két nap mulva megint be lázasodtam és sehogy sem sikerült le vinni a lázamat.
Megint csak 2 napig tartott a dolog.
Akkor már a nagymamám és édesanyám is nagyon aggódott.
A nagymamám 2 nap múlva be vitt a kórházba.
Ahol egy rakás vizsgálaton mentem át.
Az orvosok nem tudták mi a baj.

Aztán kiderült vakbél gyulladásom van.
Elküldtek egy másik kórházba ahol ez megcáfolva haza küldtek.

De ennél rosszabbat nem is tehettek. Mert így perforált a vakbelem.

De ez megint csak egy rakás vizsgálattal derült ki.

Utánna megint haza kerültem és arra vártunk hogy valaki hajlandó legyen meg operálni.
Eltelt 1 hét semmi. Eltelt kettő hét is mire a kezelő orvosom talált egy orvost aki meg műtött.

Mikor meglátott az orvos azt mondta hogy ő így nem műt meg. 48 kg voltam vas ággyal együtt. Ezért infúzión keresztül kaptam a tápszer és közben folyamatosan ettem de egyáltalán nem híztam semmit sem.
De sikerült feltornázni a súlyomat 56 kg-ra. Ami nem ment olyan nagyon könnyen.

Aztán eljött a műtét napja én nagyon féltem folyton csak sírtam.
De az orvos meg nyugtatott. De ettől én még nagyon féltem a műtéttől és annak következményeitől.

Most itt vagyok a műtét után és nem mozoghatok mert fel szakadhat a sebem nem mehetek ki korizni és nem élhetem az életemet. Annyira fáj hogy nem húzhatom fel a korimat és feledkezhetem meg a gondjaimról korizás közben.

A műtétről és miden bajról arról hogy a családomból senki sem bizik bennem.
Ezért videókat nézek és szerkesztek.

De a legnagyobb álmom hogy egyszer ennél többet is eltudunk érni a csapattal:

De hát ez így nagyon nehéz lesz. Mert először meg kell gyógyulnom ami egy hosszabb folyamat de nekem már nagyon elegem van a bezártságból.
Úgy őriznek engem mint egy hímes tojást.

Viszont most egy valaki nagyon hiányzik nekem aki nyolc éve ment el és nem tud vissza jönni.
Édesapám aki ha itt lenne akkor ezt nem engedné és ezért is csináltam róla egy videót