Between the four walls

1. fejezet

Megint a porban landoltam. Újra a bátyám győzött. Két év telt el azóta hogy elhagytuk Siphat. Anyukámról azóta nem igazán hallottunk semmit.Miután a fővárosba értünk egy hétbe telt mire fel tudtuk venni a kapcsolatot a nagynénénkkel, Gina tanácsnokkal. Hála neki sikerült bejutnunk a seregbe. Szépen lassan haladtunk de már ott tartottunk hogy tisztekké léptettek elő bennünket. Igazából semmiben nem különbözött, egésznap kemény edzések és mindenki lenézett bennünket. Nem képesek elfogadni hogy a világ végi kis faluból jött fiatalok simán lepipálják a nemeseket. Amúgy engem nem igazán zavart mert Shota mindig ott volt nekem. Ha vívni kellet vagy ha páros munka volt, mindig. Cserébe én meg főztem és mostam rá. Elvégre ezekben is magasan jobb voltam mindenkinél az akadémián. Amúgy nem volt olyan sok barátunk, az igazat megvallva egy sem. Most éppen egy edzésen kínzott bennünket az egyik szadista vénember. Esküszöm ez az idióta élvezte hogyha szenvedünk. Minden esetre újra felálltam és megmarkoltam a gyakorlókardom markolatát. Nekilendültem amire Shota nem számított ezért sikerül rávágnom egyet a térdére amitől összecsuklott. Én pedig diadalittasan a torkának szegeztem a fakart hegyét.

Csak azért nyertél mert hagytalak - vigyorgott rám

Persze - nyújtottam kezet neki hogy felsegítsem

Gyere csak - ragadta meg a kezemet és rántott le maga mellé

Rohadj meg - nevettem el magam

Csak ha te is - válaszolt boldogan

Na az ilyen pillanatok tették élvezetessé az akadémiai életünket. Olyan jó volt újra gondtalan gyereknek lenni. Régen amikor otthon botokkal kardoztunk akkor is mindig ezt csinálta ha veszített. Esküszöm nagyon hiányoztak azok a napok.

Hé ti ketten - kiáltott ránk a vén szivar - Talpra és meg ne lássam még egyszer

Igenis uram - pattantunk fel

Utálom azt a házsártos öregembert, már járni is alig tud mégis itt tépi a száját nekünk minden egyes nap arról hogy hogyan vívjunk. Mint sok más ember ő is csak azért van itt mert rengeteg pénzt birtokol és szépen lefizeti a feletteseit. ha csatára kerülne a sor akkor valószínűleg nem katonának hanem nemesnek mondva magát beslisszolna a várba. Rettentő az ilyen de ez van.

Hál istennek ma csak délelőtt voltak edzéseink. Az egész délután a rendelkezésünkre állt. Azzal kezdtem hogy végre lefürödtem, utánam Shota is megtette ugyanezt. Az volt a tervem hogy tanulok vagy olvasok de mint mindig Shota most is neki kezdett a baromságainak. Akármit mondhattam ő csak folytatta. Mellesleg imádtam azt hogy sosem adja fel bármi történjék is. A következő támadását úgy mérte rám hogy elkezdte bökdösni az oldalamat holott tudja hogy utálom. Én is viszonoztam mert neki is ez volt a gyengéje. Pár perc után már mindketten a földön fekve nevettünk. Persze a legjobb pillanatban kopogtak az ajtón.

Ki lehet az? - kérdezte csalódottan Shota

Valószínűleg valamelyik elsőéves diák akar valamit - álltam föl és indultam el ajtót nyitni

Yusei és Shota kadétok kérem jöjjenek velem - mondta az edzőnk

Igenis uram - válaszoltam illedelem tudóan. Igazából valami olyasmit akartam mondani hogy A nagy francokat húzzon a fenébe maga vén szivar de nem tettem

Shota gyere dolgunk van - szóltam hátra

Mindjárt - hallottam

Mi volna a probléma - fordultam újra a vén emberhez

Majd megtudják - jött a válasz

Bocsásson meg egy pillanatra - kértem elnézést - Az isten szerelmére Shota mi a francot csinálsz már