Látni a fényt

1.fejezet

Az egész szobában terjengett a bűz. Forróság volt, a pára miatt alig jutottam tiszta oxigénhez, törött bordáimnak hála, nehezen ment így is. A szemem le volt kötve, bár még a gondolatot is nevetségesnek tartottam. A kezem a láncnak feszült. Már fájt a gerincem a lógásnak köszönhetően. Éreztem, hogy a csuklómon megmarad a nyoma, túl mélyen vájt belém a vas. A talpam nem ért talajt már vagy egy hónapja, ami megnehezíti a szabadulásomat. Reménykedtem abban, hogy legalább ennyi idő alatt rám találnak, de azoktól a majmoktól nem is vártam túl sokat. 

Mély lélegzetet vettem már amennyire tudtam. Muszáj volt köhögnöm. A számban egyből vér ízét éreztem, így köptem egyet.

-Ez nem igazán volt nőies.-a hangra kicsit megijedtem, de nem különösebben. Tudtam, hogy van bent velem valaki, de nem igazán zavart a jelenléte. Nem szóltam hozzá és neki sem kellett volna. A hang terjedése jobban visszaverődött, mit az engem ért ütések hangja. Kisebb volt a szoba mint várta, de még jobb. Közel volt hozzám az ibse. A kezemet ráfontam a láncra. Éreztem, hogy a plafonhoz van fogatva, ott meg nem volt más. Megrezzentem, így egy kicsit összecsapódtam a láncok. A hátam mögött ült. Éreztem szívverését, hallottam levegővételét. Széthúztam a kezem. Igen külön van felfogva. Ha jól éreztem olyan másfél méterre engedték le, tehát ha előrelendülök, akkor simán áttérek rajta. Itt csak annyi volt a bibi, hogy a bordám több helyen is el van törve. Nem baj. Ha beszéltetem jobban el tudom érzékelem a dolgokat, és legalább a lábam érné a talajt. Onnantól kezdve sima ügy. 

-Kaphatok vizet?-kérdeztem. Még engem is meglepett, hogy ilyen rekedtes a hangom. Mondjuk a sikoltozástól is lehet.

-Bocs bogaram, mit is kérdeztél?- a láncokon át éreztem, hogy megmozdul.-Túl halkan kéred és én szeretem, ha ordítasz.-nevetett fel, ami pont elég is volt. A nevetésének hála egyből láttam a szobát. Ahol állt volt egy szék, az ajtóban belül egy kilincs. Egy apró asztal a sarokban, amelyen kések és egyéb finomságok lehettek. Ahogy arra lépett, csak a késre koncentráltam. Éreztem és egy halvány mosoly jelent meg a számon. Jakepot. Gondolatban végignéztem a pasin. 1.90. Becéloztam a szívét és már hallottam is a sikolyát. Azonnal cselekedtem. A láncot kettéroppantottam és már talpon is voltam. Az eséstől féltérdre estem. Hirtelen elszédültem. Hm, tényleg jó lett volna egy pohár víz. Nem volt túl sok időm. Éreztem a talpak dobogását. Felegyenesedtem és a tüdőmből sípolva szalad ki a levegő. Az asztalról gyorsan lekaptam egy másik kést, majd az egyik láncomat letéptem a plafonról. Egy méteres lánc igen csak jól fog jönni. Beálltam az ajtó mellé. A kendővel nem is törődtem, csak álltam. 

-Ha földön van aligha le kell lőni, a lábát célozzátok, ha elgyengül talán van esélyünk.-a suttogást tökéletesen jól hallottam. A falhoz simultam, éreztem mellettem az embereket. Hatot számoltam. Na csak alábecsülnek. Az első katona fegyverére összpontosítottam. Kirántottam a karjából és ellőttem. A fején átment és a mögötte lévőén is. Pompás, már csak négy maradt, de azok egyből mozdultak. Elfordítottam a kulcsot, majd lehasaltam egyből. Több felület ért hozzám, kijáratot kerestem miközben szétlőtték a falat fejem fölött. Úgy saccoltam a harmadikon vagyok. Liftet éreztem, de mást nem, se lépcsőt, se szellőzőt. Szóval ezért volt ilyen kibaszott melegem. Türelmes voltam. Ez mindig türelem játék. Az emeletén éreztem egy ablakot, ami ha jól sejtem nyitható. Tökéletes. 

Feltápászkodtam és kinyitottam az ajtót. Síri csend fogadott, csak a puska kibiztosítását hallottam. Kényelmes mosollyal léptem ki eléjük. 

-Úgy látom fiúk, hogy kicsit megfogyatkoztatok. Csak nem halt meg két társatok?-nevettem fel gúnyolódva. Heccelés a taktikám, olyankor mindig elkezdenek pofázni és nem figyelnek. 

-Ha nem vetted volna észre drágám, elmondom neked, hogy jelenleg két VV46-os van a képedhez tolva. Nem éppen egy kellemes élvezkedés lenne számodra, ha lelőnénk vele. 

-Nekem talán nem, de ti? Ti meghaltok tőle.-karomat lendítettem és hallottam, hogy elsütik. Mivel ez a fegyver egyszer használatos töltetű és mind a négyen elsütötték, gondolom kell kis idő újratölteni. A fegyverből kipattanó golyó útját éreztem és a testem előtt megállítottam mindet. Éreztem, hogy elakad a lélegeztük.

-Úgy látom drágám, ma nem igazán vagytok formában.-azzal a golyók visszacsapódtak beléjük. Ahogy a földre zuhantam már mozdultam is. A nagypofájú kulcsait elmartam és a tárcáját is. Szükségem van egy kocsira, nem bírtam volna gyalogolni. 

Elszaladtam az ötödik ajtóig. Többen is mozogtak lent és a riasztó is beindult. Felettem és alattam is nagy volt a nyüzsgés. Benyitottam és egyből a falhoz taszítottam a férfit, aki a székben ült.

-Azt hiszem jó helyen járok.-léptem közelebb. Nem kapott levegőt.-Nem hittem volna, hogy ilyen könnyű lesz. De hogy egy szintre raktak, minden dolgomat megkönnyítették. Nem kell feleslegesen járkálnom.-bevágtam az ajtót azzal a férfi felé fordultam.-Csak egy számsorra van szükségem. Remélem lesz annyira együttműködő, hogy ne kelljen kést használnom. Tudja régen volt már kezemben és félek rosszul használnám.-nyelt egyet, nyitotta a száját, hogy szóljon, de sajnos nem azt mondta amit hallani akartam.

-Itt fogsz megdögleni. Ezt garantálom.

-Nem jó válasz.-odaálltam mellé, elkaptam az egyik kezét, nehezen kifeszítettem és a csiklójához tettem.-Nem emlékszem, hogy engedtem volna bárkit is, hogy tegezzen. Ha én magával kedves vagyok, elvárom, hogy viszonozza.- azzal a bőrébe merítettem a kés. Fájdalmasan felkiáltott, de mivel gondolatban még mindig szorítottam nem bírt pofon vágni. A kést elkezdtem felfelé húzni a karján, éreztem a fájdalmát, ahogy a vér az én kezemre ráfolyik. Vinnyogott. Abbahagytam.

-Szóval?

-6 kibaszott ribanc.-vette egy levegőt és ledarálta.-65893669. A kibaszott pokolra kerülsz.-elmosolyodtam, ez igazi mosoly volt.

-Ott majd találkozunk.-a késsel irányt váltottam és elvágtam a torkát. Már az emeleten voltak, nem volt több időm. A papírt nem volt időm megkeresni, csak felkaptam vagy tíz darab papírt a pasas elől és fohászkodtam, hogy ott legyen köztük.Kivágtam az ablakot és a láncot a kerethez szegeztem. Átléptem rajta pont mikor kinyílt az ajtó.

-Innen nem tudsz leugrani. Meghalsz.-a lágy hang egy pillanatra megállított.-Ha hagynád, hogy segítsek, akkor nem kell ezt tenned, nagyon jól tudod.-megremegett a gyomrom. Hazudik. Mormoltam magamban. Ő egy mocskoz hazug. A lábamat átvetettem a párkányon. 

-Nehogy lőjenek!-kiáltott fel. Éreztem a talpammal egy kiugró párkányt, tökéletes.-Kérlek Gven. Csak ne tedd, ilyen egyszerű. Te döntesz.-nevem hallatán csak még inkább le akartam ugrani.

-Soha többet ne mondd ki a nevem. Soha a büdös életbe többet.-azzal elrugaszkodtam és engedtem a láncot. Éles kiáltás, majd fegyverek elsülése. A lánc megfeszült a kezembe és én elengedtem. Nem éreztem a párkány, de nagyon erősen koncentráltam. Arra estem, gyorsan guggoltam és megfogtam az alját lecsüngtem és estem tovább. Egy golyó haladhatott el mellettem, ami eltalálta a bal fülem. Égetett, mint a veszedelem, de nem érdekelt. Úgy gondoltam, lábbal érek földet, de a hátammal kaptam el a talpazatot. Hangosan nyögtem. Hallottam, hogy üvöltözik, ne lőjenek le, de nem érdekelt. Gyorsan felálltam és a meztelen talpam alatt, csak puszta földet éreztem. Kocsi. Igen. Előkotorásztam a kulcsot a zsebemből és megnyomtam. Ahogy feloldott éreztem a zár kattanását és már futottam is oda. A tüdőm égett, folyt rajtam az izzadság, zsibbadt a fülem, de nem érdekelt. Éreztem, hogy kinyílik az épület ajtaja és sokan robogtak felém. Felemeltem a kezem, ők megálltak és összeestek. Csak szaladtam. 

A kocsihoz érve beszálltam és már indítottam is a motort. A talpam alatt éreztem a földet. Ha egyenesen megyek megyét váltok. Ma balra akkor maradok itt, de tudtam nem tehetem. Muszáj kerülnöm, hogy ne legyek feltűnő. Nem követtek. Hál istennek, mert így sem bírtam már. Szemem alig maradt nyitva. Tényleg a szemkötőm. Gyorsan lerántottam magamról bár, így se úgy se látok semmit. 

A vakságnak vannak előnyei. Kiélesednek az érzékeim, egyre jobban tudok összpontosítani. De vannak hátrányai. Az embert ilyenkor sajnálják. Hát engem nem kell.