Lap Lap Után (Átírás Állat)

Hol az a kéz?!

Nem látom merre lépek, hogy hova futók még.
Csak küszköd a lelkem, hogy ide bent nem élek.
Furcsán hangzik, de nem ver az én szívem.
Lehet ki nevetsz, mert túl könnyű a lelkem.
Leláncolt szívvel, miért vesződsz, hogy megismerj engem.
Miért húz csíkot az arcomra, ha könny csepp hullik.
Mi ez a pesszimista magány, hogy miért nem adja meg magát?
Egy titok súgja nekem, hogy ébredj fel velem kell lened.
Kemény világ, össze tört emberek, hogy hullottak el mind?!
Sok furcsaságra kényszerít, de engem egyszer elenged.
Fényre derült mosollyal azt kívánom, hogy mi mindig barátok legyünk.
Kevés még a pillanatkép, hogy sok hülyeség össze kötött rég.
Nem csak egy tart itt, mert sok felé látók én.
Mind egy bölcs, de kitartó rím.
Mely egy vers, sor az én életemből, és folyton ismétel egy szót.
Szeretet, béke legyen a szívedben és megtalálsz engemet.