Nem féltem, mert azt mondtad itt leszel velem örökre.
Nincsen kétely bennem, úszók a szerelmünkben.
Ha érted ezt, de ha mégsem itt leszek én.
De úgy érzem a szívem túl mély, ez elszakíthat így.
Fogd még a kezem, szorítsd és el ne engedj.
Adj helyet a szívedben, és élj velem.
Túl sok az érzés bennem, és csak szólított régen.
Miért élek, ha még is félek.
Elnyel most a sötét, nincs már fény.
A bánat hív, nincs már remény.
Kellesz nekem míg, a bánat körbe is kerít.
Fényedet nem látom, ez egy rémálom.
A könnyem éget, min a méreg.
Sötét lelkek, rémek követnek.
Keserü már az életem, csak büntet.
Sikolyok vermében érzem magam veled.
Édes vágyak emléke.
Fájdalmas múltam réme.
Te vagy nem más.
Kisértesz csupán.
ESTÁS LEYENDO
Lap Lap Után (Átírás Állat)
PoesíaEz egy egyszerű vers szerű írások. Minden napi érzéseimmel teli lelkem egy darabját mutatom be nektek. Remélem nem leszek olyan sok nyálas némelyik, és remélem, hogy tetszeni fog nektek. Lap lap után Sorok közt áll Megáll a tekinteted Gyűlnek a ríme...
