Eladva |Loki Fanfiction|

Prológus

×Asgard×

A Kilenc Birodalom védelmezője betegen fekszik halálos ágyán. A tárgy mellett két fia áll Thor és Loki szomorúan figyelik apjukat.

-Anyátok szólít.-suttogta erőtlenül Odin.-Fiam, Loki, szeretném neked adni Asgard trónját.-néz fiára, aki nehézkesen fojtja el magában örömét.-Fiam, Thor szeretném, hogy te legyél a  Kilenc Birodalom védelmezője.-néz szőke fiára Odin. A férfi lassan lehunyja szemeit, és örök nyugalomra lel. 

×Midgárd×

Idegesen járkálok fel-alá a szobámba. Nem akarom elhagyni a Földet, főleg nem azért, hogy egy asgardi herceg felesége legyek. Tudom, ha Odin nem menti meg a Földet, akkor most itt sem lennék, de miért pont engem ígértek oda. Van egy rakat húgom és nővérem, de persze, hogy nekem kell mennem.  Sóhajtva foglalok helyet az ágyamon, miközben telefonomat szorongatom. Percekkel később, kinyílik az ajtó, és anya dugja be a fejét.

-Kincsem, két asgardi őr jött érted.-mondja. Felállok, majd még egyszer körbe nézek a szobámba, talán utoljára. Elhagyom a szeretett helyiségemet, aztán lemegyek. A földszinten két díszes páncélba öltözött férfi vár. Apa hozzám lépet, majd egy puszit nyomott homlokomra. 

-Vigyázz magadra!-mosolyog rám.

-Nem kéne ezt mondanod, ha nem ajándékozzatok volna oda egy asgardi hercegnek.-mondom gúnyosan. Apa nem kommentálta beszólásomat. Elköszönök húgaimtól, majd a két férfi mellé lépek. A tőlem jobbra lévő elmond valamit, mire egy fény csóva jelen meg, és talpam alól a eltűnik föld. Pár pillanattal később, egy palota trón termében állunk.

A terem teteje egy kupola. A helyiség végében áll egy arany trón, ami mögött egy hatalmas ablak van. Alattunk a padló sötét zöld márvány. A trónon egy arany, zöld ruhában lévő férfi ül. Arcán gonosz vigyor pihen. Ijesztően néz ki.

-Őrök, kérem távozzanak!-szólal meg a férfi. Hangja mély és erőteljes. Félelem keltően magabiztos. Az őrök elhagyják a termet, így ketten maradok a férfival.-Tudod miért vagy itt, kedvesem?-kérdezi, mire bólintok.-Lépj közelebb, midgárdi.-mondja, mire teszem, amit mond. Nagyjából két méterre a trón lépcsője előtt megállok.-Nem hallottam, hogy mi volt a kérdésemre a válaszod.-jegyzi kissé dühös arccal.

-Igen, tudom, miért vagyok itt.-motyogom. A férfi bólintott jelezve, hogy folytassam.-Azért vagyok itt, mert Odin megmentette a Midgárdot, és feleségül kell mennem hozzád.-olyan halkan mondom ki a szavakat, hogy talán nem is hallja.

-Én nem pont, így hallottam.-jegyzi meg, majd feláll. Hozzám sétál, kezeit derekamra teszi, magához húz. Oldalra fordítom fejemet.-Én úgy hallottam, hogy bármit tehetek veled.-mondja.-Egyszer talán elveszlek feleségül, de addig az ágyasom leszel.-súgja.