~ Engedd , hogy a szél messzire vigyen ~
A holdfény lágyan simít arcára , gyermekeként vigasztalja Jungkookot. Ő mindig itt van vele, este amikor már mások alszanak a Hold vele együtt kínlódik. Próbál segíten, hatni rá, de ebben nem tud senki sem. A szíve és az elméje box meccse ez.
Ajkai közé lassan helyezi a szálat mely nyomokban tartalmaz illegális növényt. A ház csendesen fekszik mögötte, biztonságot nyújtva. Egyedül van végre valahára. Az öngyújtó hamar segítségére siet, majd pár pumpáló oxigén vétel után a tűz életet csihol a tekercsbe. A csigán aprókat lök nyelvével, kellemesen hátradőlve élvezi ahogyan pupillái megnagyobbodnak. A körülötte lévő mindenség apró rezgő hullámokat kap. Végül lehunyva tartja szemeit, fejfájása tovaszállt. A megszokott kellemes bizsergés elárasztotta testét.
Oly nehéz a döntés, a lelke beleőrül, ha tovább folytatja a dupla kapura játszást.
De miért ilyen kegyetlenül komplikált az aranyút ?
Miért nem szállhat messze ő is a vándorló szárnyasokkal ? Mennyivel könyebb lét lenne az !
Ő nem ilyen ....mégis bolondít két szerelmes fiút.
Valahol élvezi, jó érzés, hogy végre ő irányít, hogy nem ő van eltaposva.
Hűvös szellő állítja fel karján eddig pihenő szőrszálait. Borzongásra készteti a fiút, miközben ő továbbra is bőszen tüdőzi le a bódító füstöt.
A feje újból sajog, teste megfeszül a kellemes mámor elillan. Lelke vergődve próbálja döntésre bírni Jungkookot, de ez túlontúl strapás feladat.
Elengedni egyszerűbb lenne, de valami belül ezt meggátolja.
Akarja !
Akarja, hogy a két fiú harcoljon érte, akármi is legyen a vége !
A jellegzetes illatfelhőbe burkolva áll fel, eldobva a csikket maga mellé. Gonosz mosollyal indul az ajtó felé, ahonnan visszafordul a Hold irányába egyfajta biztatást remélve.
Az égitest apró csókot lehel jobb arcára, üzenve, hogy holnap is várja.
Azonban ő nem jött többé a fénylő kékségbe.
~ Ez egy zavaros szösz volt ! A hibákért elnézést !
Bocsánat, de ezt jól esett kiírni magamból ! ~
2019.04.06.
