Angyalként a pokolban lenni

2.rész

-Sziasztok!;köszöntem a szüleimnek,mikor az asztalhoz értem.
-Szia kicsim.
-Mit eszünk?;kérdeztem izgatottan,mert már nagyon éhes voltam.És nagyon reménykedtem,hogy azt fogják mondani,hogy egy hatalmas hamburgert.🤤
-Emma és Szofi(a másik séf) kaviárt,fehér spárgát és homárt készített.;mondta izgatottan anya.

-Akkor nem is lesz hamburger?;kérdeztem meg szomorkásan.Semmi kedvem tengeri cuccokat enni,amikor ehetnék hamburgert is.
-Kislányom-Kezdte erélyesebb hangnemben apa.-Kérlek szépen,ne tömd magad mindenféle olcsó és szemét kajákkal.Nem akarom,hogy mérgezd magad.
-Sok mindent nem akarunk,mégis megtörténik.Te sem akarod,hogy egyek gyorskaját,mégis fogok.;vágok vissza egy cserfes válasszal.
-De sok minden ellen tudunk tenni és ezis egy olyan dolog.Itt most az egészséged a tét.;nézett rám szigorúan apa.Ilyenkor annyira nem birom elviselni.Próbálok valami cifra választ adni,erre mégis rákontráz.Phf...márpedig én akkoris fogok enni hamburgert.
-Angel...mi nem azt mindjuk,hogy teljesen zárkózz el a gyors ételektôl,csak fogyaszd ôket mértékkel.;mondta aranyosan anya.
-Rendben.;adtan fel.Nem éri meg velük vitatkozni.Fôleg úgy nem,hogy még csak most költöztünk be.
-Szóval rátérhetnénk arra,hogy miként tudtuk megvenni ezt a hatalmas palotát?Hiszen egy sima rendôr állásból és egy menendzseri pozícióból nem igen futna erre.;kezdtem bele a monológba.
-Tudod Angel,valamit nem mondtunk el neked.-sóhajtott apa,miközben hozzálátott az ételhez.-Marynek(Anya neve:Mary White,apa neve:Chris White)és nekem cégeink vannak.Amik miatt hatalmas vagyonra tettünk szert. A rendôr és a menendzser szerep tulajdonképpen álca volt,hogy az osztálytársaid ne azért barátkozzanak veled,mert milliárdksok vagyunk.Azt szerettük volna,ha magad miatt szeretnek meg és te ebbôl a vagyonból semmit nem veszel észre.Emellett azért is titkolóztunk,hogy ne szállj el magadtól és maradj önmagad.Az a kedves,ôszinte és vicces lány,aki vagy.Sajnos ebbôl a vagyonból azért valamit megéreztél és sejthetted,hogy nem vagyunk egy szegény család.;felejzte be a mondandóját apa.Teljesen lesokkolódtam.Az apám és az anyám egész életemben hazudtak nekem.És ha errôl a dologról kamuztak,akkor hazudhattak másról is.Hogy csaphattak be engem???A saját lányukat.Nem tudom fenébe voltak erre képesek.
-Hogy tehettétek ezt?-éreztem,ahogy az arcomon lefolyik egy könnycsepp.-Hogy hazudhattatok nekem?Mért?:kiabáltam.
-Kicsim kérlek nyugodj le,nem minden a pénz.;nyugtatott anya
-Lófaszt se érdekel a pénz.-akadtam ki.Ôk tényleg azt hiszik,hogy azért vagyok kiakadva,mert eddig nem mondták el nekem,hogy milliárdosok vagyunk????!!!-Nem amiatt vagyok kiakadva,hogy nem mondtátok el,hogy gazdagok vagyunk.Hanem amiatt,hogy egész életemben hazudtatok.Na és apa,mondd talán az is hazugság,hogy a szüleim vagytok?Vagy esetleg az,hogy 16 éves vagyok?
-Lányom ne beszélj hülyeségeket és nyugodj le kérlek.A kislányunk vagy és persze,hogy 16 éves vagy.
-És hallgatom,milyen cégeknek vagytok a fejei?;kérdeztem fel.Amire anya elkezdte ecsetelni azt a sok sok sok céget.Csak pár nevesebbet hallottam meg.
-Az Iphone,az USA összes légitársasága a miénk,a Microsoft,a Vans,a Tesla,az Audi,a Mercedes,az OTP bankrendszer és egyéb kisebb cégek.
-El sem hiszem,hogy kb.az egész világ a miénk.;állt el a szavam.A fejembe csak úgy kavarogtak a gondolatok.Fel sem tudom fogni,hogy egyik napról a másikra gazdag lettem.Egy hatalmas palotában lakok,személyzettel és inasokkal.Ráadásul még a kibaszott Iphone is a miénk.
-Kicsim légyszives bocsáss meg nekünk,nem akartunk neked ezzel a kis titokkal rosszat.;mondta bánatosan anya,amikor meglátta,hogy mégtöbb könnycsepp tör utat.
-Nektek ez kis titok?-akadok ki-A kis titok az,ha nem azonnal pótolod a házikat,hanem másnap és nem mondod el a szüleidnek vagy,amikor a suliba-és itt apa félbeszakított.
-A sulira rátérve holnap kezded az iskolát a Szent Mary gimnáziumban.Én magán iskolába szerettelek volna íratni,de anyád ragaszkodott ahoz,hogy ne ilyen gyorsan változzanak a dolgaid és így egy kissé elitebb gimnáziumba írattunk be.
-Hát ez szuper.;mondam kissé szomorúan.Mármint nem azért voltam szomorú,mert nem egy magánsuliba fogok járni,hanem a pénzes kérdések miatt.
-Felmehetek a szobámba?Fáradt vagyok.;jelentettem ki,majd letöröltem az arcomról a könnyecseppeket.
-Persze Angel menjél,pihend ki magad.Holnap fél 7re gyere le,mert addigra kész lesz a reggeli.;mondta anya.
Felsprinteltem a szobámba,ami a nyugai szárny 36.szobája.
Megfürödtem,megmostam a hajam,majd megszárítottam,elvégeztem még pár dolgot és feküdtem is le.Azonnal elnyomott az álom,de ekkor még nem is sejtettem,hogy a holnapi sulinap még ezt is ûberelni fogja....