Lutteo Story |

Egy régi barát

L U N A

-Úristen, itt vagy! -ugráltam fel-le boldogan, miközben Simón csak nevetett rajtam. -Annyi mindent kell megbeszélnünk!

-Rendben, Luna! Itt vagyok, és egy darabig itt is maradok -fogta meg mindkét vállam.

-De... hol fogsz lakni? Hova jársz majd iskolába? Miért van ilyen sok dolgod? Végleg ideköltözöl? -hadartam a kérdéseimet.

-Luna, ígérem, minden kérdésedre valaszolok... majd. Most csak el szeretnék menni a lakásomba, és... -magyarázta, amikor is félbeszakítottam.

-Várjunk csak! Milyen lakásodba?

-Útközben találkoztam pár sráccal. Azt hiszem te is ismered őket. Nico, és Pedro. Nagyon jófejek, és felajánlották, jogy lakhatok náluk -vonta meg a vállát.

-Ez nagyon jó hír! Annyi mindent kell neked megmutatnom! De előtte... pakolj le! -mondtam izgatottan, mire Simón újra felnevetett.

-Csak, ha te is segítesz! Tudod, hogy nem vagyok izomember -nézett végig magán, mire belebokszoltam a vállába.

-Mondja az, aki képes volt tavaly két iskolai padot is megemelni, és felvinni a harmadik emeletre, a földszintről -ráztam meg a fejem ciccegve.

-Most mit mondjak? Azóta berozsdásodtam -nevetett a fiú is.

-Na, de akkor menjünk pakolni! -csaptam össze a tenyeremet, majd felvettem a földről Simón gitártokját.

-Ne, Luna! Azt tedd le! -mondta, mire szépen, óvatosan visszahelyeztem a földre. Esküszöm, Simón úgy bánik a gitárjával, mintha gyémántból lenne.

-Jaj, Simón, hidd el, hogy nem fogom eltörni! Most az egyszer, kérlek! -néztem rá kérlelően, mire a fiú felsóhajtott.

-Rendben -mondta szemforgatva, mire izgatottan ugráltam. -Vigyázz, rá ne lépj!

☆☆☆☆

-És ez lenne a korcsolyapálya -mutattam rá az előbb említett helyre. -Jaj, a legjobb hírt el is felejtettem! Képzeld, felvettek ide, pálya asszisztensnek!

-Gratulálok, mi amiga! -örült velem együtt Simón is.

Miután megnéztem a lakást, amiben Nico-val, és Pedro-val fog lakni, sokkal jobban éreztem magam. Tudtam, hogy Simón jó kezekben lesz, ugyanis a két srácot, már elsőlátásra megkedveltem.

Most pedig éppen Simón-nak mutatom meg a Roller minden egyes szegletét, aki ugyanolyan érdekesnek, és hihetetlennek találja, mint én. Éppen mentem volna tovább, amikor valaki megszólított.

-Luna! Nem is mondtad, hogy... -futott oda hozzám Gastón, majd amikor meglátta Simon-t azonnal megölelte.

-Haver -mondta Simón.

-Haver -válaszolt a másik fiú is. Gondolom ők így beszélték meg, és örültek, hogy újra láthatják egymást.

-A hetedik osztály óta nem láttalak. Hogy megváltoztál! Még meg van a... -mondta Simón, amikor Gastón félbeszakította azzal, hogy megmutatta a heget, ami éppen az álla alatt volt látható.

-A csajok oda vannak érte! Azt mondják, hogy "olyan rosszfiús külsőm" lesz tőle. Semmi értelme nincs ennek, de amíg tetszik nekik, addig nekem is -vonta meg a vállát vigyorogva, mire megforgattam a szemeim.

Gastón azt a sebet még másodikban szerezte, amikor is az iskola lépcsőjén kitalálta, hogy őt nem érdekli, de nem akar legyalogolni három emeletet, így inkább leszánkózik az egyik műanyag dobozban, amiben altalában az uzsonnát szokták hozni. A terve össze is jött volna, ha a "szánkó" nem akad meg félúton, és a fiú nem repült volna tovább, beverve az állát az egyik lépcsőfokba. Mondhatom, azonnal hívták a mentőket, és össze is varrták a sebet, amiből folyton ömlött a vér. Nem volt túl kellemes látvány, főleg az én elsős fejemnek.

Akkor jelent meg az a szabály az iskolában, miszerint Tilos szánkózni a lépcsőn!

-Nekem is ezt kellett volna csinálnom -motyogta Simón, mire felnevettem.

-Még megteheted! Csak akkor lehet, hogy hozzá még kihullana néhány fogad -vontam meg a vállam.

-Az kéne még -borzongott megláthatóan a fiú.

-Tényleg, Luna! Beszélned kéne Matteo-val, mert már mióta hisztizik, hogy nem adsz választ a kérdésére!

-Néha ez a srác rosszabb, mint egy pelenkás -motyogva ráztam meg a fejem, majd visszafordultam Gastón felé. -És most hol van?

-Éppen az egyik raktárban -válaszolta a fiú, mire megindultam annak az irányába.

Még hallottam, ahogy Gastón kérdez valamit a másik fiútól, de ezzel már nem tudtam foglalkozni.

☆☆☆☆

-Szia, chico fresa! -nyitottam be a raktár ajtaján, ahol rengeteg fellépesi kellék volt, és meg annyi ruha.

-Helló, chica deliveri! -nézett rám a fiú, majd visszafordult a gitárja felé, és lejegyzetelt valamit.

-Mit írsz ilyen szorgalmasan? -néztem rá a jegyzetfüzetére, amit gyorsan becsukott.

-Semmit -rázta meg a fejét.

-Tudod, chico fresa  a "semmit" nem kéne rejtegetni -forgattam meg a szemeim mosolyogva.

-Az Open-re lesz egy dal -adta be a derekát Matteo, mire leültem a vele szemben lévő székre.

-Az holnap lesz, ugye?

-Igen -bólintott. -Szóval, ha ma befejezem, holnap elő is tudom adni Fernanda-val.

-Akkor nem is zavarlak tovább. Igazából nem is értem, hogy miért jöttem ide -álltam volna fel, amikor a fiú újra megszólalt.

-Gondolom, Gastón mondta el, hogy hol vagyok. És biztos vagyok benne, hogy a mondatában szerepelt a hiszti szó -mondta egy szuszra, mire meglepődötten néztem rá.

-Te tényleg jól ismered Gastón-t -bólintottam.

-Mizu van, a barátoddal? -piszkálta a gitárja húrjait Matteo, és idegesítően kerülte a velem való szemkontaktust.

-Simón itt fog lakni egy darabig. Nico, és Pedro befogadták őt, és jóban lettek nagyon. Most pedig éppen Gastón-nal beszélget -vontam meg a vállam mosolyogva.

-Örülök, hogy megtalálta a helyét itt -mosolyodott el, de éreztem, hogy ez nem igazi volt.

-Igen. De most már tényleg megyek, nem akarlak zavarni, írd tovább a dalodat -mondtam, majd végleg felálltam a székről, és kinyitottam a raktár ajtaját. -Chico fresa... -szólaltam meg utoljára.

-Igen? -nézett rám.

-Miért pont a raktár? -kérdeztem, mert azóta izgat ez a kérdés, mióta beléptem a helységbe.

-Olyan... nyugalmas. Itt senki nem találhat rám -vonta meg a vállát, mire bólintottam, és végleg kiléptem a raktárból.

Matteo nem tartott vissza. Nem kérdezte meg újra, hogy randizunk-e. Egyszerűen csak... annyiban hagyta. Valahol mélyén viszont éreztem, hogy a fiú még fel fogja tenni ezt a kérdést. Már csak az az érdekes, hogy vajon mit fogok válaszolni.

Igent, vagy nemet?

~~~~~~~~~~~~~~~~

Szijjasztokkk!

Juhú, itt egy újabb rész! Igazából ezt a részt nem ilyenre terveztem (ahogy sok mást sem) de most nagyon fáradt vagyok, és alig bírom nyitva tartani a szemem.
Szóval szerintem most már megyek is, és alszok vagy tizenkét órát.

Remélem tetszett ez a rész, ha igen, akkor... tudod mi a dolgod na😂💞

Viviiiiiiii🍕