Lutteo Story |

Az Open

-Luna, a barátod egyszerűen fantasztikus! -mondta boldogan Nico, amikor kihozta nekem, és Nina-nak a rendelt italainkat.

-Miért, mi történt? -kérdeztem.

-Nem is mondtad, hogy a srác tud gitározni! Képzeld, éppen egy gitárost kerestünk a bandánkba, és hirtelen... lett egy -mondta ujjongva a fiú, mire elmosolyodtam.

-Örülök, hogy így egymásra hangolódtatok. És Simón nevében is köszönöm, hogy befogadtátok a lakásotokba -mosolyogtam rá a fiúra.

-Ugyan, semmiség. Nagyon bírom a srácot -vonta meg a vállát.

-Hát akkor... én vagyok a legelső, és a legnagyobb rajongója a zenekarotoknak!

-Ez megtiszteltetés -nevetett fel Nico.

-Hol van már a rendelésem? -hallottuk valahonnan a cseppet sem kedves hangot.

-Azt hiszem ez nekem szólt. Majd még beszélünk -mosolyodott el utoljára, majd elsietett, hogy kivigye a többi rendelést is.

-Figyelj csak, Luna... -szólt Nina, mire ránéztem.

-Igen? -kérdeztem.

-Nico azt mondta, hogy a barátod... Milyen barát? Mármint csak barát-barát, vagy több, mint barát? -kérdezte a lány, mire értetlenül néztem rá.

-Természetes, hogy csakis barát-barát! Ő a legjobb barátom, soha nem lesz köztünk semmi -nevettem fel.

-Az jó, csak mert... tegnap megkeresett Matteo... -kezdte Nina, mire éreztem, hogy ebből nem jöhetek ki jól.

-Mit mondott?

-Hát megkérdezte, hogy mi van köztetek Simón-nal. Én azt mondtam neki, hogy nem tudom, mire ő azt, hogy neki TE MAGAD mondtad, hogy együtt vagy vele -vonta meg a vállát a lány.

-És arra vagy kíváncsi, hogy Matteo-nak miért mondtam mást -bólintottam.

-Figyelj, még csak most találkoztunk, de... én úgy érzem, hogy jó barátnők leszünk. Nem akarlak faggatni, ha nem akarsz róla beszélni!

-Jaj, Nina nem erről van szó, csak... -sóhajtottam. -Meséltem, hogy Cancún-ban találkoztam chico fresa-val. Amikor egymásba ütköztünk, elkezdett velem flörtölni. Nem akartam, hogy azt higgye, hogy bejön nekem, ami nem igaz! Így a mellettem álló Simón-ra azt mondtam, hogy a barátom, mivel azt hittem, hogy soha többé nem látom őt. De hát mit hozott a sors... -ráztam meg a fejem.

-Luna, ilyenben nem kellett volna hazudnod Matteo-nak! Nem tudtad volna csak... finoman lerázni? -kérdezte Nina, mire felnevettem.

-Ismered te őt? Ő még akkor sem tántorodik meg, ha azt mondom, hogy fiú vagyok -nevettem fel kínosan.

-Akkor... mit fogsz most csinálni? Ezzel az egész helyzettel? Elmondod Matteo-nak? -kérdezte Nina.

-Nem tudom -sóhajtottam. -Már többször is el akartam mondani neki, de valahogy valaki mindig megzavart ekkor.

-Szerintem most lenne a legjobb. Nézd, most egyedül ül. Menj oda hozzá! -ösztönzött a lány, mire felálltam.

-Biztos jó ötlet ez? -néztem vissza Nina-ra, aki csak bólintott.

-Most, vagy soha! Gyerünk! -mondta a lány, majd a biztonság kedvéért, még lökött is rajtam egyet.

Én lassan indultan el a fiú felé, majd amikor odaértem ahhoz az asztalhoz, aminél éppen ő ült és jegyzetelt, egyszerűen csak leültem mellé egy másik székre.