Lutteo Story |

Irány, Buenos Aires!

-Nagyon fogsz hiányozni, Simón -öleltem szorosan magamhoz a legjobb barátomat.

-Te is nekem, Luna -mondta, mire éreztem, hogy egy könycsepp legördül az arcomon. -Hé, ne sírj! Annyiszor foglak hívni, hogy lassan te fogod kínosnak érezni -törölte le az arcomról azt a kósza könycseppet, mire felnevettem a mondatára.

-Azért ne bízd el magad! Én is foglak bőven hívni! -bólogattam, majd még utoljára megöleltem a legjobb barátom.

-Luna, ideje mennünk -kiáltott oda nekem anya, mire elengedtem a fiút, és megfogtam a bőröndöm fogantyúját.

-Szia, Simón -sóhajtottam, majd elindultam a limuzin felé, ami kivisz minket a repülőtérre.

-Szia, Luna -mondta még utoljára Simón, majd beszálltam a járműbe, és gondolatban elbúcsúztam mindentől.

Hát akkor... Irány, Buenos Aires!

☆☆☆☆

-Úristen, ez az út iszonyúan hosszú volt! -nyújtóztam ki, amikor végre leszálltunk a repülőről.

-Csak kilenc óra volt -vonta meg a vállát Ámbar.

-Én még soha nem utaztam sehova. Mindig is Cancún-ban éltem -magyaráztam az elgémberedésem okát.

-Buenos Aires teljesen más, mint Cancún! Itt az emberek... normálisabbak -mondta, majd odasietett a bőröndjeihez, amiket éppen akkor gurítottak neki egy olyan gurulós dolgon, amiket a szállodákban is használnak.

☆☆☆☆

-Anya... itt fogunk lakni? -kérdeztem, amikor megláttam a hatalmas villát, amit körbevett egy még nagyobb kert, ami tele volt virágokkal.

-Igen, kicsim! Hát nem csodaszép? -gyönyörködött anya, én pedig jobban megnéztem a házat.

Valahonnan nagyon ismerősnek tűnt... csak nem tudom, hogy honnan.

-Ámbar, körbevezetnéd Valente-éket? -kérdezte Señora Sharon, mire a lány kelletlenül, de bólintott.

-Rendben, jöjjenek -sóhajtott Ámbar, majd együtt bementünk a hatalmas villába.

☆☆☆☆

-Anya, én elmegyek egy kicsit korcsolyázni, és közben felfedezem a várost -mondtam, majd a korimmal a lábamon gurultam ki a hátsó ajtón.

Elindultam az úton, hogy megkeressem azt a helyet, amiről még anya beszélt nekem Cancún-ban.

Az úton rengeteg másik lánnyal találkoztam, akik ugyanúgy, mint én, görkorival a lábukon suhantak.

Igaza volt Ámbar-nak, itt az emberek tényleg szeretnek korcsolyázni.

Úgy gurulhattam egy tíz perce, amikor észrevettem a parkban egy épületet, ami előtt rengeteg görkorcsolyás ember állt. Ez lesz az én helyem!

Gyorsan besiettem, majd a bárpult felé vettem az irányt, hogy valakitől útbaigazítást kaphassak.

-Öhm, szia, Luna vagyok! Most érkeztem ide, és nem tudom, hogy mi hol van -szólítottam le egy pincért, aki szimpatikusnak tűnt.

-Szia, én Nico vagyok -nyújtotta felém a kezét, mire mosolyogva ráztam meg azt. -Körbevezetlek, ha szeretnéd!

-Az nagyon jó lenne, köszönöm! -örültem meg azonnal.

-Akkor gyere velem -intett egy másik pincérnek, mire ő is idesietett hozzánk.

-Pedro vagyok! Esetleg nem tudsz gitározni? -kérdezte, mire értetlenül néztem a mellettem álló Nico-ra.