kéz megragadta az én kezemet és maga után húzott.
•••
Egy fotós a nyakunkba volt. Ezt onnan tudom, hogy csak a fotóst bírtam nézni,annyira megijedtem.
Egy röpke 5 perces futás után,előre néztem,és megláttam egy fekete furgont. Az adott személy aki idáig húzott maga után hirtelen mögém került,és belökött a hátsó ülésre. Majd becsúszott mellém,ezzel a fotóst egyedül hagyva. Mire az autó elindult.
Nagy nehezen végre kinyitottam a szememet is megláttam Cameron barna fürkésző tekintetét.
-nyugi Flo,minden rendben van.
Majd átkarolt.
-hé jól vagy?
Nagy nehezen rá emeltem a tekintetem, és bólintottam.
-igen,köszönöm, neharagudj azért hogy ennyire kiborultam,csak nekem új ez az egész. -magyaráztam.
-nem baj,Velem is ez van még mindig, csak én nem félek, hanem dühít,hogy nem hagynak magánéletet számomra.
-elsemhiszem, hogy neked milyen lehet az életed, ha megláttnak a Starbucks -ban lefotóznak, ha megláttnak az utcán átmenni a zebrán puff egy kép. Tök rossz lehet.-mondtam.
-hát igen,de valamennyire meg lehet szokni csak azt sajnálom, hogy most már téged is belekevertek.
-nem számít!
•••
Kb. 1 óra telt el a parkos incidens óta.
Cameron haza hozott aztán mennie kellett, mert az ügynöke hívta. Azt mondta, hogy holnap újra találkozunk.
Éppen beírtam a Google-be Cameron nevét (azért hogy fent vannak- e a képek rólunk, amikor is August neve villant fel a telefonom kijelzőjén.
Folytatás következik...
YOU ARE READING
Cameron 'N' Me
Teen Fiction#1-after🏆 #1-stars 🏆 ,,Remek volt az életem előtte,de most mégsem tudnék élni nélküle. " -Cameron Dallas. -utállak! -mondtam. -dehogy utálsz,te imádsz engem.-mondta Cameron.
