A nő, akire felnéztem

1

Csak futottam az esőben. Fogalmam sem volt, hogy hova csak minél előbb el innen. Képtelen voltam végig nézni ahogy ezt teszik vele viszont nagyon is  megérdemelte. Azok után amit velünk tett! Velem és anyával. Sokkal rosszabb sorsra is juthatott volna. Hogy kiről is beszélek?

A nevelőapámról aki egy mocskos alkoholista disznó volt semmi más! Hogy miért mondom azt, hogy már csak volt? Mert vége! Halott! Nem kell tovább szenvednem!
-Kapjátok el a ribancot!
Istenem sietnem kell, még mielőtt rám találnak és megölnek!

Befutottam a fák közé. Csak szaladtam a sötétben nem láttam semmit. Valamiben megbotlottam és a kezemet megvágtan valamivel, ahogy felakartam kelni. De nem érdekelt csak elakartam tűnni innen. Lelasítottam. Nem bírtam már tovább.  Ott álltam és vártam, hogy vége legyen mindennek. De nem. Hiba volt azt gondolnom, hogy ennyi. Csak azt hallottam ahogy közelednek.

A lépéseik elhalkultak. Vártam. Lövés hangokat hallottam majd ordítást. Rettegtem. Jobbról neszt hallottam, odakaptam tekintetem. Az egyik banda tag volt. Bárgyú vigyor terült el képén. Tudtam mit akar kezdeni velem. Megfordultam, hogy elfussak de elbotlottam. Rám ugrott elővette a kését és elkezdte levágni rólam a ruháimat. Küzdöttem, kapálództam nem mentem vele semmire. Vége...

Nem 23 évesen akarok meghalni a francba már, gondoltam magamban. És mikor már bekövetkezett volna a kínok kínja. Egy pisztoly dördült el a férfi feje mellett. Aztán holtan hevert rajtam. Mikor viszont felnéztem, csak egy sötét maszk volt a szemeim előtt...