Naruto/Ahonnan nincs vissza út/Befejezett

12.fejezet: A rajta ütés

Itachi szemszöge

Kisame és én éppen a négy farkú jinjuriki-át kaptuk el és ép indultunk vissza a rejtek helyre amikor is Pein pont akkor hívót minket, le ültünk és koncentrálni és már a meg beszélésen voltunk.

-Hinadt és Kakuzut legyőzték és nem más mint a kilenc farkú jinjuriki-ja volt az. -Mondta a vezér, először Sasori most meg Hidan és Kakuzu hihetetlen hogy Naruto meg erősödött.

-Valamit Uchiha Sasuke vissza tért Avarrejtekbe. -Tette hozzá Zetsu.

-És tudjuk hogy most mire készülnek? -Kérdezte Konan.

-Egy rajta ütést terveznek Orochimaru ellen. -Mondta Zetsu.

-Ez elég érdekesnek hangzik hm. -Szólalt meg Deidara.

-És ez még semmi mert Orochimaru a három karkút akarja meg szerezni. -Tette megint hozzá Zetsu.

-Hogy mi? -Vonta kérdőre Pein.

-Így van, ez az egyik oka a rajta ütésnek is.

-Ha az Avarrejtekiek meg szerzik a három farkút akkor az problémát fog nekünk jelenteni.

-Akkor most mi legyen? -Kérdezte Kisame.

-Deidara Tobi, ti menjetek és a Avarrejtekieket követve jussatok el Orochimaru rejtek helyére és próbáljátok meg el hozni a három farkút a többiek meg folytassák a maguk dolgát. -Adta ki a parancsot a vezér és ezzel vége is lett a meg beszélésnek.

-Szóval Sasuke visszatért Avarrejtekbe és most egy rajta ütésre készülnek Orochimaru ellen, a dolgok egyre érdekesebbek lesznek.

Gondoltam magamban és indultunk is tovább a rejtek helyre.

-Te Itachi szerinted mitől bátorodtak fel így az Avarrejtekiek? -Kérdezte Kisame.

-Nem tudom. -Válaszoltam.

-De ez tényleg érdekes, fogadni mernék hogy az öcsédtől tudják hogy lehet most Orochimaru.

-Ha a rajta ütés sikeres lesz Orochimaru eltűnik és lehet még a három farkút is meg fogják szerezni.

-Ami csak még több melót jelentene nekünk.

Sasuke szemszöge

Ahogy meg érkeztünk Orochimaru rejtek helyére egyből meg kezdődött a rajta ütés mindenki a kin lévő ellenséggel és a három farkúval volt el foglalva Naruto Sakura és én Orochimaruva harcoltunk, végül a saját test pitorló technikájával sikerült legyőzni de mikor ki értünk meg tudtuk hogy az akarsuki el vitte a három farkút. Közben ki szabaditottam Suigetsut majd csapat társaim segítségével be szerveztük Jugot és Karint majd vissza mentünk Avarrejtekbe, út közben ki derült hogy Karin is egy Uzumaki anitől Naruto majd ki ugrott a bőréből hogy van egy élő rokona persze ezzel Karin is így volt.

-Most komolyan Hihetetlen hogy van még egy élő rokonom. -Mondta Karin.

-Nekem mondod, kuzin? -Kérdezte Naruto mire le pacsiztak, majd mi után jelentettübk Tsunade úrnőnek Naruto el kisérte új bajtársainkat az otthonaikba.

-Hát legalább Karint Naruto le foglalja így nem lóg mindig a nyakamon, na meg nekem már itt van az én Sakurám.

Gondoltam magamban miközben Sakurával sétáltunk, de ez a nap rossz hírt is tartogatott mert meg tudtuk hogy Jiraiya mester meg halt az akatsuki vezérével való harcban. Emiatt Naruto nagyon maga alatt volt de el kellet mennie a békák földjére a Myoboku hegyre ahol tovább tud majd edzeni, éppen a falu főkapujánál voltunk amikor egy olyan valaki jelent meg akire nem számítottunk és ez a valaki nem volt más mint Uchiha Itachi.

-Te meg mit keresel itt?! -Kérdeztem idegesen.

-Nem harcolni jöttem. -Mondta.

-Akkor mit akarsz? -Kérdezet most Sakura.

-Azért jöttem hogy szóljak az akatsuki meg akarja támadni Avarrejteket, és azért is hogy vissza álljak a falu szolgálatába. -Válaszolt Itachi.

-És miért is kéne hinnünk neked? -Kérdezte Naruto ekkor Itachi el mondot mindent az Uchihák puccsáról Madaráról és még jó néhány dologró, nem akartam hinni a fülemnek.

-Ezt nem tudom el hinni Itachi azért mészárolta le a klánunkat hogy a falut védje? Ezek szerint az oly sok évig érzet gyűlőlet és bosszú vágy hiába való volt? A franca már.

Gondoltam magamban és kezeim ökőlbe szorultak, ekkor valaki a vállamra tette a kezét oda néztem és Sakura aggódva nézet rám ekkor egy kicsit meg nyugottam és kezemet az ővére tettem majd rám mosolyogtam.

-Ha ez mind igaz akkor mutas valami bízonyitékot is. -Mondta megint Naruto ekkor Itachi le vette az akatsukis köpenyt és a levegőbe dobta majd a putszító tűzgolyó jutsuval el égette azt.

-Naruto most már tényleg mennünk kell. -Szólalt meg az öreg béka mire Naruto bólintott majd adott egy gyos csókot Hinatának és egy füst felhőben eltűntek.

Naruto szemszöge

Ahogy meg érkeztünk Myoboku hegyre meg kellet mondanom hihetetlen egy hely volt, egy kicsit irigylem az itt élő békákat de nekem Avarrejtek teljesen meg felell.

-Ha tényleg igaz az amitt Itachi mondta arról hogy az akatsuki meg fogja támadni a falut akkor minen képpen erősebbnek kell lennem, nem fogom hagyni hogy a még meg maradt akarsukis patkányok szabadon mászkáljanak.

Gondoltam magamban és el indultunk az át meneti szállasomra ami egyben Fukasaku és a feleségének Shima laktak, mikor meg érkeztünk Shima nagyi már a kész vacsorával várt ami bogalakbó és lárvákból állt mondanom sem lell mennyire gusztustalan volt. Más nap a kinzás szerű reggeli után meg keudtük az edzést ami arra szolgál hogy el tudjam sajátitani a bőlcs módot, először meg kellet tanulnom teljesen mozdulatlanul maradnom mert csak így lehet meg felelően össze gyűjteni a termiszeti energiákat. Mi közben Fukasaku papi öntötte rám a szent olajból rám úgy próbáltam mozdulatlan maradni de mikor túl sok természeti chakra gyűlt fel bennem és kezdtem el békává változni Fukasaku rám vágot egy pálcával amitől a terméseti chakrák ki szálltak belőlem, francba ez aztán rohadt nehéz de muszáj folytatnom ha meg akarok védeni mindenkit és a falut és hogy egy nap én legyek a Hokage.

-Így van nem adhatom fel az nem az én stílusom, meg fogom tanúlni a bőlcs módot főleg hogy titokban még a rasenshurikent is gyakorlóm.

Gondoltam magamban és folytattuk az edzést mi után ez végre sikerült jöhetett a következő ami az volt hogy egy deszkán kellet ülni és úgy gyűjteni a természeti chakrát egy kő tüske tetején, néhányszór az elején le estem és Fukasakunak kellet el kapnia de aztán ez is sikerült persze esténként mikor mindenki aludt ki osontam és a rasenshurikent gyakoróltam tovább. Hát igen nap közben a bőlcs módot éjel pedig a rasenshurikent gyakoroltam, és ez így ment tovább de volt itt még valami még pedig az a könyv amit Jiraiya írt és most nem az Icha Icha-ra gondolok hanem egy másikra és azt olvasgattam, ha jól emlékszem ez volt az első könyve és mikor a könyv végén meg láttam az alá írását és a képét könnyek gyűltek a szemembe.