Az erdő azon részén nagyon sűrű volt a lombkorona szint, ezért nem jutott sok fény a talajra és csak néhol jutott be egy-egy sugárban. Közelebb ment és még jobban elszörnyedt a látványától mint eddig. De most úgy gondolta megkérdezi attól a titokzatos idegentől mit keres ott, és miért iszik a kisállatból, hiszen ott a patak egy köpésre. Ezért odament hogy megkérdezze ezeket az önmagában megfogalmazódott kérdéseket, mikor meg fordult az idegen teljesen véres volt a szája és annak környéke. Vér szaga volt , az egész területet vérszag lepte be . Más unikornisok elbotránkoznak a vér láttán de Fumei úgy állt ott mintha kiszomjasztották volna. Annyira szomjasnak érezte magát hogy már össze esik tőle. Ekkor az idegen közelebb megy hozzá és meg kínálja vérrel amire nem tud nemet mondani valamiért. Addig isszák szegény kisállat vérét míg az meg nem hal. Fumei ekkor megkérdezi:
- Miért kívántam meg ennyire a vért hiszen sosem ittam eddig. És szó se róla,nagyon finom.
- Ez valószínűleg azért van mert közénk való vagy csak nem velünk nőttél fel.- válaszolta az idegen.
- De mégis kik vagytok ti? - kérdezte kíváncsian.
Ekkor rengeteg kétlábú jelent meg a fák árnyékában, de mindegyiknek vörösen izzott a szeme. Fumei nagyon megijedt de ugy gondolta ha ott marad akkor be tudja bizonyítani barátainak hogy nem fél a kétlabú szörnyektől. Igy ott maradt. Mikor közelebb jöttek kicsit összerezzent de nem futott el. Sokáig még remegett is a lába,de nem foglalkozott vele. Ekkor az aki talán a vezérük lehetett oda ment hozzá és azt mondta:
-Fumei én tudom ki vagy mind tudjuk hogy te mi és ki vagy ,azt is tudom ki az anyád de még azt is hogy ki az apád .
Ekkor Fumei összerezzent hogy mennyi mindent tudnak róla pedig még egyszer sem találkoztak. De mikor mondta hogy tudja ki az apja akkor nagyon kiváncsi volt hiszen sosem tudta ki fia-borja egyáltalán.
-Kérlek mond el ki az apám!-kerlelte Fumei.
A válasznál eléggé le sokkolt. Ez volt a válasz:
-ÉN!
