A Redwood Projekt

A Redwood Projekt/3. fejezet

Elég alaposan körüljártam ezt az egész nyomozósdit, és sokat tanultam is, ezért ma visszamegyek a helyszínre, hogy ismét feltérképezhessem a történéseket.

Nem sok minden változott a hulla helye körül, és az az apró-cseprő dolog ami mégse ugyanúgy volt, az akár el is kerülhette volna a figyelmem. Sőt, majdnem el is kerülte. Két órányi vizsgálódás után éppen zártam volna be az ajtót, mikor megláttam valamit a falba vésett feliraton. Valamit, ami más volt, mint a múltkor. Közelebb mentem, hogy megvizsgáljam, amikor beállított a mi szeretett rendőrfőnökünk, Mr. Tonks.

- Kisasszony, mostmár...- kezdte, de közbevágtam.

- Mondja maga mit nem értett azon hogy ne zavarjon?- a hangom nyers volt, a mondatom éle szinte vágta a levegőt. Utálom, ha megzavarnak valamiben.

- Igazán sajnálom, de kisasszony, tudja vannak szabályok, amiket be kéne tartania.- hű, tényleg? ez még sose jutott eszembe! Meséljen még!- Például, hogy másfél órája el kellett volna hagynia ezt a helyet, vagy hogy...

- Tudom, pontosan tudok minden szabályt, minden törvényt, meg az ilyesmi felszínes dolgokat a pártatlan bíróságról és hasonló tök alaptalan dolgokról. Vegye úgy, hogy, mondjuk, túlórázunk.

- De kisasszony...- a hosszúnál is sokkal hosszabb hegyibeszédet hallgathattam meg arról, hogy a szabályok rám is vonatkoznak, nem tehetnek kivételt. Jaj ne, tényleg? Hoppá, ez engem mióta is érdekel? Ó, tudom már! soha nem is érdekelt, és a jövőben sem látok sok esélyt arra, hogy ez megváltozzon. Mr. Tonks monológja közepén egyszerűen fogtam magam és kisétáltam. Az ajtóból megláttam a kocsinál várakozó Casey-t.

- Gyere Case, menjünk.- mondom, majd bevágom magam az anyósülésre, majd a barátom is így tesz. Beindítja a kocsit, és már megyünk is hazafele. Az agyam kattog. Egyre több minden között veszek észre összefüggést.

- Casey?- szakítom meg a csendet.

- Igen?

- Tudnál nekem információkat keresni a meghalt színésznő szociális életéről? Meg kéne ismernem pár embert a közvetlen környezetéből.

- Aha, megteszem amit tudok.

- Jó.- nem szokásom köszönetet mondani. Sem az illem bármely hasonló formáját.

Miután hazaértünk egyből elaludtam. Reggel nem keltem korán, amin nagyon meglepődtem, hiszen általában már hatkor ébren vagyok. Mikor végre kikászálódtam az ágyból és összekapartam magam, kimentem Casey mellé meginni a kávémat. Az én drága barátom kutakodott egy kicsit, és van is egy ember, aki igen közeli ismerőse volt az elhunyt nőnek. Cheryl McCourtney, szorosabb kapcsolata volt Redwood kisasszonnyal mint azt kellemes belátnia, éppen ezért lesz ő az első, akivel felveszem a kapcsolatot. Az egyetlen probléma, hogy Miss McCourtney egy másik városban lakik, de ez nem fog megakadályozni. Casey persze egyből felajánlotta, hogy elvisz, és én boldogan éltem is a lehetőséggel.

Kettő és fél órát ültünk abban a kényelmetlen, lepukkant, miniatűr kocsinak csúfolt borzalomban, és szét untam az agyam. Miután a száz oldalas sudokut az első öt percben kivégeztem muszáj volt valamilyen elfoglaltság után néznem. Casey nagyokat ásított, állítása szerint nem aludt jól. Ez meg is látszott rajta. Ugyan alig észrevehetően, de táskás volt a szeme, és szája szélét rágcsálta, hogy biztos ne aludjon el. Mikor végre megérkeztünk a helyszínre egyből kipattantam a tragacsból, és futottam bekopogni. Mikor senki nem válaszolt, újra megütögettem kezemmel a fát. Nemsokára résnyire nyílt az ajtó, és egy szem rajzolódott ki a sötétben. Gyönyörű volt, szürke, és hosszú, fekete szempillák vetettek rá árnyékot.
- Mit akarnak?- szóval egy nő, a hangja alapján. Hogyne, az áldozat ruháján látszott, hogy nagyrészt nőkkel barátkozik.
- Tisztelet, hölgyem. Igazán nem szeretnénk zavarni, csupán beszélgetni szeretnénk önnel egy igen kényes témáról.- mondta Casey udvariasan. A nő már éppen valami kifogást keresett, mikor fogtam magam, és félrelökve a hölgyet besétáltam a házba. Öreg faviskó volt, régies, kicsit vadászház feelinget adott. Belül nem volt fényűző a lakás, semmi szobor, semmi  dísz. A festetlen falat kitömött állatok és koponyák díszítették. A nő utánam kiabált, hogy ez birtokháborítás, de rá se hederítettem. Nemsokára megtaláltam a nappalit, és leültem. A nőszemély és Casey lassan követtek.
- Szóval, mit szeretnének, ami ilyen halaszthatatlan?- kérdezte kissé felháborodottan.
- Hallott Clark Redwoodról? Nyilván, a legjobb barátnője volt, ha jól tudom...
- Ki maga és ezt honnan tudja?- mondja még mindig idegesen. Az arcán azomban átsuhan egy csipetnyi félelem illetve egy aprócska bűntudat is. Hangjában a harag már erőltetett.
- Jennifer Watson magánnyomozó vagyok, ő pedig a társam, Casey Stenfield. Nagyon fájna egy kicsit közreműködni?- kezd elegem lenni ebből a személyből.
- Ó, hát rendben. De azt hittem öngyilkosság történt.- hát már hogyne hitte volna?
- Nos, nem. Mutatta az áldozat bármilyen jelét szomorúságnak, depressziónak, vagy bármi egyébnek?
- Nem.
- Volt bármilyen fegyvere?
- Mindig magánál tartotta a bicskáját.- ez most mindegy. Vagy mégsem? Majd meglátjuk.
- Tudta használni a kést? Mármint önvédelmi célokra?
- Nem tudok róla, hogy képezve lenne ilyesmire.- a szája kicsit megremeg amikor ezt kimondja. Gyanús ez a nő, nagyon gyanús...

Pár kérdéssel és egy hosszú "fontos ügy miatt volt, kérem ne jelentsen fel minket" monológ után hazaindultunk. Kezd összeállni a kép, de még sokat kell megtudnom.
Otthon újabb pontokat adtam hozzá az eddigi jegyzeteimhez. A sok kép, írás és újságból kivágott cikk lassan beterítette az egész falamat. 40 napot kaptam az ügy megoldására, ebből tíz telt el, és nemsokára kész leszek. Casey elaludt, amit nem teljesen értek, mert délután öt volt. Casey az egyetlen ember az életemben, akihez kötődök. Sokan, nagyon sokan félnek tőlem, pedig nem valami vérengző gyilkos vagyok, hanem egy teenager. De az emberek ítélkeznek, fölöttem is. Annyi különbséggel, hogy jogosan. Nagyon sok pszicho- és szociopata gyilkol és kínoz embereket, mert késztetést érez rá, de én ezt megtanultam kontrollálni. Ebben sokat segít a nikotin, amit a cigiből könnyen megszerzek. Igen, cigizek, de muszáj. Végülis, kit érdekel?

Hajnali háromig gondolkodtam. Szokásomhoz hűen a forgószékemben ültem, és néztem az információsorozatot. Ha meggyilkolták, ami biztos, akkor a gyilkosunk vagy csak miatta beszennyezte a kezét, vagy máshol is le fog csapni. Akkor valószínűleg azt is valamiféle véletlennek, vagy öngyilkosságnak akarja majd feltűntetni. Viszont ahogy látszik kezdővel van dolgunk, vagy ha nem, akkor valaki megzavarta a cselekedete közben. Ki mehetett olyankor egy ismert színésznőhöz? Bárki. Menedzser, postás, rajongó, riporter, barát munkatárs, valamilyen rendelés kiszállítója. Szóval a szó szoros értelmében BÁRKI. De ha megzavarták, akkor meg kellett látniuk a gyilkost, vagy legalább a betört ajtót. Akkor hívniuk kellett volna a rendőröket, de ez nem így történt. Miért? Megfenyegették? Talán, de nembiztos. A zsarolás valószínűbb, viszont a gyilkosok nem szokták megtartani az ígéreteiket. Majd meglátjuk, hogy hol csap le legközelebb, most viszont elmegyek aludni.

Hello gyermekeim! Végre kész lett ez a rész, sajnod nem volt időm hamarabb megírni, így is részletekben sikérült csak. Az elírásokért bocsánat, próbáltam őket kijavítani, de ezt most telefonról írtam, így nem volt olyan könnyű. Ha tetszett, csillagozz! Jó olvasást a következő részhez is!
Sok sok szeretet: Lili
Felhagytam azzal, hogy leírjam hány szó egy-egy fejezet.