Tell me you love me / Demi L. Fanfiction /

Old ways

Jo

Hamarosan landolunk Oslo repterén, ami egyre inkább felcsigázza a gondolataimat. Évek óta, az egyik nagy célom volt, hogy bármi áron is , de eljussak Norvégiába.  Nekem is van norvég vérvonalam, amit néha, ha kedvet kapok elemzek. Keresem a rokonaimat, azokat akiknek a leszármazottja vagyok. Hálistennek apai ágon van a norvég vonal, szóval nem kell anyámmal beszélnem, aki tömören mondva kitagadott. A lényeg az, hogy hamarosan megérkezünk és ha ez nem lenne elég, egy olyan emberrel utazom ide, aki nagyon sokat jelent nekem. Ő éppen alszik mielőtt megérkeznénk, szegény nagyon fáradt. Nagyon sokat gürcöl , azért , hogy a maximumot nyújtsa. Én kedvet kapok a rajzoláshoz, szóval lerajzolom őt. Szerencsére nem mozog túl sokat, szóval egyszerű lerajzolni.

Leszálltunk és indultunk a hotelbe. Mivel azt mondták állják a szállásomat, van sok költőpénzem. Demivel egy szobába megyünk, így tudták lefoglalni. Amikor belépek a szobába majd' elájulok akkora a szoba. Van egy bazi nagy baldachinos ágy. Amint meglátom odarohanok és ráugrok. Azonnal eltudnék aludni ott , annyira puha... Demi mellém fekszik. Felé fordulok ő pedig felém. 

- Köszönöm, hogy eljöttél. Igazán örülök neki -  mondja mosolyogva , a szemeimbe nézve. 

- Nálam jobban nem örülsz... - vigyorodok el , majd az arcából elseprek pár tincset a füle mögé. 

- Olyan furán érzem magam, de ez egy jó fura érzés. Valamiért iszonyatosan örülök annak, hogy itt vagy és , hogy megismertelek... 

 - Komolyan? 

- Igen, nem tudném megmondani pontosan miért, de borzalmasan boldog vagyok most! 

Elpirulok és a kezeimmel eltakarom a kezemet, ő fel nevet azzal az édes nevetésével , mire én is elkezdek nevetni. Ekkor hirtelen elkezdem csikizni, amitől csak jobban nevet . Könyörög kegyelemért, de nem adom meg neki, folytatom, majd a hasára ülök és lefogom a kezeit. 

- Győztem! 

- Soha nem fogom hagyni magamat! - mondja harciasan. 

- Úgyis legfoglak győzni! - hajolok közelebb nevetve. Hirtelen egy puszit nyom az orromra, amin iszonyatosan meglepődök és ismételten rákvörös leszek. Gyors mozdulatokkal helyet cseréltet és ő ül a hasamra... 

- Szemét! 

- Megmondtam! - kezd el nevetni ördögi hangon. 

Többször próbálkozásra se tudok felkelni, viszont majdnem sikerül lelöknöm magamról, egy a bökkenő... Mindketten leestünk az ágyról és bevágtuk valaminket... Ő a vállához én a fejemhez nyúlok, egyszerre feljajdulva... 

Felkelünk, ő pedig elkezd öltözni... Nem fel, hanem le én pedig tátott szájjal nézem. Mintha úgy érezné, hogy bámuljak, szóval hirtelen megfordul én pedig leblokkolok és továbbnézem... Baszki bajban vagyok... 

Demi

Csak bámul engem zavarbaejtően... Nem tudom miért, de egyáltalán nem zavar sőt... Magammal kéne hívni fürdeni... Alig pár napja ismerem de muszáj még jobban megismernem... 

- Nem jössz velem fürdeni? - mosolygok rá. 

- Én...? Meztelenül..?

- Úgy szokás fürdeni! Nyugi nem harapok és lesz sok hab is  - JESSZUSOM MI ÜTÖTT BELÉM?! 

- Biztos fürdeni akarsz velem? - kérdezi zavarban. 

- Nem kérdeztem volna meg... 

- Hát jó...

Elkezd ő is leöltözni. Először leveszi a nadrágját, a pólóját, a zokniját, a melltartóját... egy bugyiban a mellét takarva áll előttem... Én ugyanígy állok előtte, bemegyünk a fürdőbe és megengedem a majdnem forró vizet. Teszek bele sok habot és becsukom a szemeimet. 

- Szállj be nem nézek! - mondom neki nyugodtan. 

- Okés -hallom meg a hangját, majd megvárom míg beül, aztán ugyanígy én is. 

- Jó hideg van itt...  - bólint mosolygva. - mi a baj? 

- Semmi, jól érzem magam. 

- Mesélsz magadról valamit? 

- Hát.. Ausztráliából jöttem ... Az exem elköltözött és nagyon mély pontra kerültem. Igazából dobott, mert az apja rájött, hogy velem van együtt és meg akart verni engem.. De nagyon szerettem, jobban mint magamat és... Bármit megtettem érte... Amit akart vagy kiejtett a száján, megadtam neki , a tenyeremen hordoztam, de ő nem akarta , hogy engem bántson az apja... Feljelentettem , mert bántalmazta a lányát és nejét... a pasi börtönbe került, de gyorsan ki is engedték, engem meg szarrá vert... Lucy és az anyja elköltöztek én maradtam, de nem bírtam ott maradni akkor... Így utazni kezdtem, aztán jöttél te... 

- Huhh.. Mikor történt ez? 

- Hát... kb 6-7 hónapja... De még mindig megvannak a nyíltabb sebek nyomai... Lucyval alig találkoztam azóta, beszélni is alig beszéltünk, de jobb is így... 

Megnéztem a fején a sebeket, a kezén... Viszont láttam vágásokat is rajta... 

- Ezek mik? - simítok rajtuk végig... 

- Sebek, vágások... - süti le a szemeit és elhúzza a kezét... 

 - Ne csináld többet, szólj és segítek... - mutatom az én kezeimet... - átmentem már ezen az úton párszor... 

Elmosolyodik és megölel... Nyomok egy puszit az arcára , majd tovább beszélgetünk és nagyon elengedem magam. Olyan jó vele lenni... 

El se hiszem, hogy végre sikerült írnom ide, ha minden számításom jó, többet fogok tudni írni, remélem nem kiabálom el, mert már nagyon szükséges lenne leadnom minden negatívat magamból... Remélem tetszik <3