A vadon arcai

Eljő egy új korszak

Sötétség. Mind össze ennyi látszott a mindig szép és lélegzet elállító éjjeli tájból. Ez az este valahogy más volt. A szél másképp fújt, és a hold is elrejtőzött a nagy fellegek mögé. Sötétség honolt a hatalmas hegyek lábainál is, amit az ott élők látszólag ki is használtak. A szürkés homályban több ezer egybefolyó alak mutatkozott. Álltak és egy magaslatot bámultak, úgy mintha az lenne a mennyek kapuja. A hegy oldalán megjelent egy újabb szürke forma, és lassan lépkedve a szikla szélére állt. A hold fénye végre megküzdve a fekete felhőkkel előtört és megvilágította az idegent. Alakja kiélesedett így már mindenki láthatta igazi mivoltát. Aranysárga szőre, beborította egész testét, a nyaka körül pedig sörényét fújta a szél. Feje akár az összes többi oroszláné. Izmos karjai és hatalmas tenyere mely karmokban végződött egy fáklyát próbált meg meggyújtani kisebb sikerrel. Miután belátta, hogy próbálkozása kudarcba fulladt eldobott a kezéből mindent és beszédre nyitotta száját melyből éles hófehér fogai így már kilátszhattak. Hangos mély selymes hanggal prédikálni kezdett:

- Sorstársaim, barátaim! Szólítalak titeket letaszítottak, én, akit szintén eldobtak, mint egy rongyot, itt az ideje, hogy végre hangot adjunk fájdalmunknak, itt az ideje, hogy a világ végre megismerje harangunkat! Az ő hibáikból lettünk azok, akik vagyunk. Hibridek! - Erre a szóra a tömegen halk morajlás söpört át, de az oroszlán folytatta.

-Igen! Ki merem mondani ezt a szót. Ti se féljetek használni büszke nevünket, amellyel ma megalkotjuk ezt az új és egységes fajt. A Faunák azt hiszik csak azért, mert ők nem kevert vérűek jobbak náluk. Bebizonyítjuk, hogy tévednek! Mától kezdve hadat üzenünk nekik és eltöröljük őket ahogy egykoron ők tették velünk! Ma végre a sarkunkra állunk és kimondjuk, hogy ELÉG! - Kitárta karját mire a tömeg hatalmas ujjongásba kezdett, tapsoltak és örvendeztek. A vezér elégedett mosollyal megfordult és visszaindult abba a járatba, ahonnan jött. Beérve egy női Hibrid várta. A nő egy látszólag normális sas kinézetét birtokolta, ellenben mikor megfordult a hátáról hiányoztak a szárnyak azok helyén pedig zöld pikkelyek húzódtak, amiket igyekezett eltakarni ruhájával.

- Szép beszéd volt, bár nekem kicsit közhelyes Leo.

- Tudom. De ha ez kell nekik, hogy kövessenek akkor ezt teszem. El tudod ezt hinni? Végre Delia, végre! De nem szabad még ünnepelnünk. Küld el a kémjeinket az összes vidékre! Úgy tudom a népek most tartják a féléves tanácsülést. Most sokkal könnyebb dolgunk van a védelem gyengülése miatt. Végre beköszönt a Hibridek korszaka! - Utolsó szava közben eltűnt a sötétben, de hangja még sokáig zengett a sziklák között.

A folyosón csend honolt. Csak a király lépteinek hangját verték vissza a falak melyek a gyönyörű napfénytől vidámnak és játékosnak tűntek. A függönyök mosolyogva fogócskáztak a széllel, ki lágyan és melegen futott el a király mellett. A folyosó végén megállt megrángatta a nagy kétszárnyú barna ajtót majd megfordult és a legközelebbi ablakon kiugrott. Erre a függönyök elszomorodva visszalibbentek helyükre és élvezték a nyár közepi derűs napot. Végül az oroszlánok vezetője is elérte azt a bizonyos ajtót, mély levegőt vett és belépett rajta. A teremben egy hatalmas kerek asztal körül sok-sok faj vezetője ült. Az asztal közepén egy hatalmas térkép simult mely az egész ismert világot ábrázolta. A négy nagy fő tájat: Az erdőségeket Lugmiát, és benne a farkasok dicső törzseinek birodalmát, valamint egy pirossal elkerített térséget. Után következett az óceánok földje Fluctia benne a rákok, cápák és delfinek területeivel. Fluctia mellett a mocsarak lápos vizei húzódtak, ez volt Palus és az ott élő krokodilok és teknősök szülőhelye. A térképen kimagaslottak a hatalmas hegyek. Petria birodalma és az ott munkálkodó bányász vakondok táborai, valamint a hegytetőkön élő sasok fészkeinek otthona. Az utolsó állomás pedig Agria a mezőgazdaság fő térsége benne az oroszlánok hatalmas hűbéri területeivel és fővárosukkal Elogoszzal. Ez volt Faunia. A király a már megszokott helye felé tartott közben intett fő védelmezőjének Jugonnak. Jugon közelebb lépett hozzá és már kezdte is halkan e jelentést.