Tomika meg Én

Szombat este

 Pár sör elég volt, hogy megint itt kössünk ki. Pedig a múltkori balhé után megbeszéltük, hogy többet nem jövünk ide. A kidobók bunkók, a piát vizezik, a zene pocsék.

- Mit isztok? - kérdezem a többieket. Ez a kör az enyém.

Mindenki sört kér, én pedig elvergődök a pultig, ami nehezebb, mint karácsonykor átvágni magad a plázán. Amíg az italokat várom írok Zsuzsinak egy üzenetet, ami most még jó ötletnek tűnik, de részegen írni az exednek általában nem az. „Hiányzol, nem bírom nélküled. Kezdjünk mindent elölről!" Küldés, aztán elteszem a telefont, és a táncteret bámulom. Középen kiszúrok néhány lányt, akik kört alkotva táncolnak. Pár srác pillanatok alatt körülveszi őket. Először csak sugdolóznak, aztán szép lassan odatáncolnak hozzájuk. Elmosolyodok. Azt hiszik, ők választanak. Az első srácot rutinosan le is pattintják: a szőke lány magához húzza a barátnőjét és együtt táncolnak tovább. Baromira töröm a fejem melyik színésznőre hasonlít, de nem ugrik be. Közben megkapom az italokat és elindulok vissza a többiekhez. Persze, hogy nem vártak meg.

- Ezekkel mi legyen? - emelem fel a négy üveg sört.

- Nekem jöhet! - nyúl érte Tomika.

A többiek meg sem hallják. Mindegy, az egyiket már a keresésük közben megittam, így folytatom a következővel. A tánctér felé fordulok. Megpillantom az előző lányt.

- Látod azt a csajt? - bököm meg Tomikát.

- Hol?

- Ott a fal mellett. Három barátnőjével táncol.

- Ja, igen. Mi van vele?

- Tökre hasonlít arra a szőke színésznőre. Tudod, aki Serenat játszotta a Gossip Girlben.

Tomika akkorát röhög, hogy az orrán jön vissza a sör.

- Na hagyjál békén! A mai napig nem értem, hogy vett rá Zsuzsi, hogy minden szar csajos sorozatot lenyomj vele.

Baromi ideges leszek. Kedvem támad elmagyarázni Tomikának, hogy nem kellett engem rávenni semmire. Mi ugyanazokat a dolgokat szerettük és egy rugóra járt az agyunk. A mi szerelmünk elpusztíthatatlan. Volt. Mint később kiderült Zsuzsinak elég sok mindenkivel járt egy rugóra az agya. Végül csak ennyit mondok:

- Blake Lively – és nagyot húzok a sörömből.

- Mi van? - kérdez vissza Tomika.

- A színésznő. A Gossip Girlből. Mindegy. Többiek? - kérdezem.

- Azt hiszem kimentek cigizni. Úristen, de jó segge van!

- Kinek?

- Hát a csajodnak. - mutat a szőke lány felé.

- Hagyjál már! Nem a csajom – válaszolom.

Tovább támasztjuk a falat, és isszuk a sört. Nincs kedvem táncolni, Tomika is csak ásítozik. Sanszos, hogy a többiek összefutottak néhány ismerőssel és leragadtak. Én továbbra is a lányt bámulom. A villódzó fényekben mintha Zsuzsit látnám. Aztán még egy villanás és Blake táncol előttem. Megdörzsölöm a szemem, majd újra az ismeretlen lány mosolyog rám.

- Menjünk ki cigizni! - lököm meg Tomikát úgy, hogy szerencsétlen majdnem elesik.

Gyorsan kihúzunk, elvegyülünk a tömegben és rágyújtunk.

- Mi az isten? - értetlenkedik Tomika.

- Azt hiszem kezdek bekattanni. - fújom ki a füstöt.

Tomika meglök.

- Nem. Csak részeg vagy. Meg hiányzik a csajod.

Na, ezért szeretem Tomikát. Mert olyan rém egyszerűen látja a dolgokat.

- Szia! - női hang jobbról. A szőke lány.

- Öö..heló! - egyébként sem vagyok jó színész, de most végképp nem sikerül palástolnom a megdöbbentségem.

Tomika veszi a lapot, ez a „szia" nem neki szólt, így úgy dönt, hoz még sört. A beszélgetés eleje elég döcögősre sikerül, leginkább miattam. Aztán elengedem magam. Nem csak a pia miatt. Beszélgetünk. A buliról, szerelemről, filmekről, emberekről.

- És humora is van! - mesélem Tomikának már a taxira várva.

- És milyen jó segge – jön a válasz - Ezek szerint akkor bejön a csaj?

- Hát ja. - felelem bizonytalanul.

- Hát ja?! Ember! Ez egy tíz per kilences csaj. De azért találkoztok még? - kérdezi Tomika.

- Jövő héten valószínűleg összefutunk. Na, itt a taxi.

Beülünk az autóba, én előre, Tomika hátra. Épphogy bekötöm magam rezeg a telefonom. Üzenet. Zsuzsitól: „Szia! Te is hiányzol, és tudom, hogy elrontottam, de talán van még esélyem. Holnap összefuthatnánk ha van kedved?"