Tomika meg Én

Hétfői sörözés

Reggel nyolc. Rohadt nagy a rendetlenség az asztalomon, de nincs kedvem hozzányúlni. Persze pénteken úgy mentem haza, hogy hétfőn ezzel kezdem a napot, de inkább főzök egy kávét. Már telefonnal a kezembe lépek be a konyhába, hogy a kollégáimnak eszükbe se jusson hozzám szólni. Viszont én még így is hallom őket. Ki mekkorát bulizott, kinek volt a szülinapja, merre utazott a család. Baromira nem érdekel. Megnyitom a messengert, hogy ráírjak Tomikára. Utoljára 6 órája volt elérhető. Ezek szerint még alszik. Kilépek és végigpörgetem a hírfolyamot. Blue Monday van, olvasom. Az év leglehangoltabb napja. Nem értem. Nekem minden hétfő ugyanúgy fáj.

Annyira elmerülök a telefonomban, hogy mire felnézek, kiürül a konyha és alig marad kávé. Utálom ezt a helyet.

Visszamegyek a gépemhez. 8:30. Tíz óráig böngészem a netet, aztán várhatom az ebédet, a délután meg már elrepül. Viszont Tomika felébredt, mert üzenetet kapok. Hallod! Baromi rosszat álmodtam. Nem tudtam úszni és majdnem megfulladtam. Az álmoskönyv szerint szorongok. Meg nyomaszt valami. Szerintem hülyeség. Persze, hogy az. Tomikát legfeljebb az aggasztja, hogy túl kevés iPhone jön ki egy évben. Vagy nem tudja eldönteni, hogy milyen autóra cserélje le az előzőt. Biztos megint betoltál este egy sajtos mcroyalt egy sajtburgerrel. Az aggasztotta a gyomrodat, írom neki. Jól van már. Csak egy BigMac csúszott le. Na, mindegy. Este megiszunk valamit a filmezés előtt? Meg mesélhetnél mi volt a csajjal a múltkori buliból, válaszolja. Arról nincs kedvem mesélni, de annyira szar ez a nap, hogy pár sör jól fog esni.

Hatkor találkozunk a Panelban. Évek óta ez a törzshelyünk. Tomika a szokásos asztalunknál ül.

- Szevasz! Helyzet? – kérdezi és áttolja az egyik sört.

- Köszi! Csak a szokásos. Tudod. Mindennap úgy megyek be, hogy felmondok.

- Nem értem miért kínzod magad – rázza a fejét – mondtam már neked, hogy szólok apámnak és intézünk neked valami tuti helyet a cégénél.

- Szerintem ne rontsuk el a barátságunkat. – Tomika már többször felajánlotta a segítségét, de az apja még a mostani főnökömnél is nagyobb seggfej.

- Persze. Aztán majd felgyújtod a helyet. Tudod, mint Milton a Hivatali Patkányokban. El kellene jönnöd mielőtt téged is leköltöztetnek a pincébe. – Csak Tomikát ismerem, aki legalább annyira rajong a nyolcvanas, kilencvenes évek filmjeiért, mint én. - De hagyjuk a melót. Mi volt a múltkori csajjal?

- Emmával? Hát. Semmi.

- Mi az, hogy semmi? – kérdez vissza – Azt mondtad felment hozzád.

- Igen, kajáltunk, aztán nálunk folytattuk. Tök jó volt.

- Lefeküdtetek?

- Igen – felelem.

- És? Ne kelljen már mindent kihúzni belőled!

- Jól van, jól van. Minden frankó volt. Szerintem ő is élvezte. Megtalálta az éjjeli szekrényemen a Takarókat. Tudod a képregény, amiről meséltem.

- Ja, akkor már mindent értek – válaszol Tomika.

- Nem az van, amire gondolsz. Megkérdezte miről szól. Tökre érdekelte. Ezért sem értem miért nem válaszol már három napja.

Tomika hosszú csend után szólal meg:

- Téged barátom rendesen átvertek. Kihasználtak. Felültettek.

- Jó-jó nem kell ragoznod. – állítom le.

- Nem volt gyanús? Érdeklődött a képregények után, jó volt az ágyban, úgy nézett ki, mint Blake Lively. Tényleg pusztító a csaj. Rákerestem. Szóval ez olyan, mintha. Áh, nem. Ez pont az, aminek hangzik. Esti mese.

Szeretnék vitatkozni, de nem tudok. Vagyis.

- És Zsuzsi? Benne minden meg volt – mondom.

Tomika pont olyan fejet vág, mint a matek tanárunk, amikor gimi harmadik év végén már negyedszer hívta ki javítani, de ő akkor sem tudott egy kukkot se.

- Te tényleg ennyire hülye vagy? A Zsuzsi ott hagyott valami gyökérért. Plusz meg is csalt vele. Felejtsd már el!

Igaza van. Lehúzom a maradék sört és elmegyek a mosdóba. Mire visszaérek Tomika már a pultos lányt fűzi. Legalább tíz éve járunk ide és ő havonta egyszer bepróbálkozik. Szerintem mindketten élvezik.

- Gyere, lépjünk! – Bököm meg Tomika vállát.

- Páratlan hét van – mondom már az utcán sétálva – én választok filmet.

- Ne már! Várj! Kitalálom! Flashdance? My Girl?

- Nyugi! A Top Gunra gondoltam. Ezek után muszáj valami macsó filmet néznem. Cserébe vehetsz sört.

Amíg Tomikát várom az éjjel-nappali előtt írok Zsuzsi múltkori üzenetére. Szia! Persze, benne vagyok. Találkozzunk! Nem vagyok benne biztos, hogy válaszolni fog. Talán túl sokáig húztam a dolgot.