Az általános kedvetlenség talán népbetegség,
Kedvetlen vagyok, de ez nem nagy dolog,
Gondolataimban elveszve, az ágyon fekve,
Csak bámulom a plafont, az ürességet, ami körbefont,
Fáj a fejem, útközben elvesztettem az eszem,
Minden sor egy új kezdet, ami a végemhez vezet,
Minden lélegzetem mámora, halál számomra,
Minden lépésem feleslegessé válik, alakom csendben elmállik,
Egyedül a mosolyom örök, amivel felfelé szökök,
Küzdök saját magammal, majd talán tavasszal,
Jobb lesz minden, nem leszek mindig hasznavehetetlen,
Megszűntetem káros gondolataimat, s csendben kitárom magamat.
