Te magad sem tudod, mit akarsz
Én hogy tudnám? Csak össze zavarsz,
Idő, ezt kérted tőlem,
Ez könnyeket vált ki belőlem,
De nem akarom engedni,
Nem láthatsz szenvedni.
Neked van szükséged segítségre,
Egyszer hadd legyek nyugalmad pillére,
Mégha úgy is akarod, hogy némán tegyem,
Figyellek messziről, aggódok szüntelen,
Várok rád, akármeddig is kell majd,
Gondolataim elnyomják az utca zajt.
Fejemben kétségek sora áll,
S mint katonák, mind csatára vár,
Gyengeségem jeleit keresik,
Ami az aggodalomban rejlik,
Mert féltelek téged nélkülem,
Pedig tudom, vonzalmam csak halvány küllem.
