Alfák közt is Omega |Lassan Frissül|

5.fejezet

Tyler nyüszítését követően nem tudtam tétlenül ott maradni. Lehet, hogy rossz döntés volt de nem érdekelt. Úgy éreztem mintha az alfa és omega farkasaim harcolnának egymással, de az alfa énem győzött. Ugrás közben változtam át. Szemeim a pirosnál is pirosabb árnyalatában izzottak. Hófehér bundámon piros jelek ékeskedtek. Ez mind a vadászoknak mind a többi farkasnak is szemet szúrt. Egy pillanat hevéig mindenki szemében ijedtséget véltem felfedezni. Mikor észbe kaptam teljes erőmmel a vadásznak mentem ki  a földön Tylert célozta fegyverével. Szerencsémre sikerült meglepnem így nem lőtt rá Tylerre. Mindenki nekiiramodott így sikeresen visszavertük a vadászokat.
Amint minden vadász vagy meghalt vagy visszavonult a farkasok hátrébb húzódtak. Csak én maradtam egyedül a "kör" közepén. Talán megijedtek tőlem? Miért?
Mikor odafordultam teljes testemmel mindenki meghajolt. Még Carter is, pedig ő egy alfa.
———————-Carter szsz.——————

Ez mégis mi? Amint Lola szemébe néztem kéztetés éreztem, hogy meghajoljak. De mégis miért? Mi ez az egész?

————————-Lola szsz.——————

-Tyler hogy van?-Kérdeztem a többiektől. De nem válaszolt senki, úgy néz ki annyira meglepődtek, hogy Tylerhez sem mertek odamenni.
Oda rohantam hozzá farkas alakban és megnéztem életben van-e. Carter is odajött mellém, próbáltuk közösen ébresztgetni. De semmi jelét nem mutatta annak, hogy felébredne. Pedig határozottan életben volt.

-Khm.. Szóval Lola. Mi volt ez? Mármint miért voltak piros jelek a bundádon? Miért volt rikító vagy nem is tudom milyen piros mind két szemed? Mi történt?

-Fogalmam sincs. Nemtudom mi ez az egész. Még mindig pirosak egyáltalán?

-Igen azok.

-Jelek vannak rajtam?-Kérdeztem félve és egyben kíváncsian.

-Ömm.. nem nincsnek.

-Oké.-Sóhajtottam fel. Tyler hirtelen megmozdult, vagyis valami olyasmi ugyanis mintha csukott szemmel harcolna. Sikeresen meg is karmolt az orromon. Ez az ütés Cartert érte volna ha nem lököm odébb. Erre a cselekedetemre csak kikerekedtett szemekkel nézett, majd mikor ránéztem meglepődött. Valószínűleg leesett neki, hogy miért tettem.

-Kösz. Tylerrel mi van?

-Azthiszem kezd ébredezni. Hé Tyler. Nyisd ki a szemed.-Próbáltam ébresztgetni. Ami úgy néz ki sekerült.

-Mi történt? Lola, Lola miért vagy csupa vér?-Kérdezte Tyler teljesen össze zavarodva.

-Nyugalom Tyler. A vadászok nagy részét megöltük a többi meg elfutott. Te jól vagy?

-Lola. Miért pirosak a szemeid?-Tyler szemében egyszerre láttam örömöt és meglepettséget.

-Hát azt én sem tudom. Fel tudsz állni?-Kérdeztem aggódva.

-Persze. De szerintem beszélned kéne Carterrel.-Bökött oldalra a fejével mire oda néztem. Carter ember alakban ült egy fa tövében és nagyon gondolkozott valamin.

-Igazad van.-Elindultam Carter felé. Immár ember alakban. Valószínűleg nem vette észre hogy itt vagyok. A vállára tettem a kezem, erre a cselekedetemre csak megrezzent egy kicsit. Nem hibáztatom, én is megijedtem volna a helyében.

-Lehet hogy már nem érvényes de érdekel mi akartál mondani mielőtt jöttek a vadászok.

-Igen! El is akartam mondani csak nem tudtam mikor. De akkor most. Szóval azt vettem észre, hogy nagyon jól kijössz a bétákkal. És arra gondoltam, persze ha neked is megfelel, hogy lehetnél az alfájuk.-Ezután köpni-nyelni nem
tudtam annyira meglepett. Persze nagyon örültem de féltem magamra vállalni őket.

-Sose volt falkám. Nem tudom mit kell csinálnom. Nagyon szívesen elfogadnám de tényleg fogalmam sincs ezekről.

-Majd kitapasztalod. Na vállalod?

-Vállalom.-Mondam őrült módjára mosolyogva. És megöleltem Cartert. Ő egy kis idő után -gondolom fel kellett fognia mi történt- visszaölelt. Majd elindult a többiekhez, mellette én mentem és a földet páztáztam.

-Lola által edzett béták, gyertek ide.-Mindannyian körénkgyűltek, Tyler mellém jött.

-Te tudtál erről?-Kérdeztem suttogva Tylertől.

-Persze. Már beszéltem a többiekkel is nyugi!

-Köszi.-Mondtam mosolyogva.

-Kedves és kedvetlen béták. Arra a döntésre jutottam, hogy az ő bétái lesztek. Persze ez tőletek is függ. Lola már beleegyezett. Nos, hogy döntötök?-Szónokolta Carter. Nem mertem odanézni, sőt még a fülemet is befogtam. Egy kéz telepedett a vállamra odanéztem és a gazdája Tyler volt. Úgy nézett ki nagyon örül. Majd egyszerűen elordította magát.
-Falkás ölelés!-Tőlem csak egy értelmetlen arcot kapott de mire feleszméltem már az összes béta körbeölelt. Őszintén örültem, hogy mostantól sose leszek egyedül.

————————————————————
Köszönöm, hogy elolvastad, remélem tetszett. Ezt terveztem befejezésnek, bár még vannak ötleteim, de nemtudom megéri-e folytatni. 👐🏿