Alfák közt is Omega |Lassan Frissül|

1.fejezet

Reggel 6:00-kor keltem, najó igazából 6:45-kor de olyan jól hangzott a hat óra. Mindegy is. Szóval felkeltem elkezdtem készülődni ugyanis iskola van. Egy fekete térd helyen szakadt farmert, egy  fekete haspólót és a bőrdzsekimet. Nem szeretek színesen öltözni, egyszerűen nem az én stílusom. Az iskola a házamtól körülbelül 5-6 percre van gyorsan sétálva.

Az első órám matek a második tesi. Remek. A suliban nincsenek barátaim, nem azért mert nem akarnak barátkozni velem, hanem csak nem engedem közeledni őket. Erre pedig egyszerű okom van. Nem vagyok kiváncsi a félelmükre amikor rájönnek, hogy mi vagyok. Számomra egyértelmű, hogy az iskolában vannak még más farkasok is, de sajnos személy szerint nem ismerem őket.

Utolsó óra után ami egy történelem volt, elindultam az erdőbe ugyanis mindig ott szoktam kiengedni a gőzt.

Már egy ideje sétálgatok, mikor is egy sziklaszirthez értem. Gyönyörű volt egy vízesések nézett.
Itt pihentem egy kicsit majd elindultam volna haza, ha valaki rám nem vetődik. Egy béta farkas volt.
Rámorogtam és elkezdtem karmolni ahol csak értem. Végre leszállt rólam majd mikor meglátta milyen farkasnak is támadt neki rögtön megláttam a félelmet a szemében. Köztudott, hogy az Omega-Alfa farkasok az egyik legerősebb farkasokhoz tartoznak. Ezért is ilyedt meg tőlem. Visszaváltotott emberi alakba, így fel is ismertem. Ő az egyik osztálytársam. Remek. Ha most én is visszaváltozok az egész iskola tudni fogja, hogy milyen farkas is vagyok. Csak fejet hajtottam, hogy nem haragszom rá. És olyan lendülettel indultam volna, ha nem szól utánam.
-Tényleg nagyon sajnálom nem tudtam, hogy ki volt az aki bejött a területünkre.-mondta az ismeretlen fiú.

-A ti területetek? Tudtommal ez az erdő senkihez sem tartozik.-mondtam majd visszaváltotam emberi alakba. Nem érdekelt ha elhíreszteli az egész iskolának a kilétemet.

-E-egy lány! Azthittem lány vérfarkasok nem léteznek vagy csak nagyon ritkák. És most itt van egy előttem, egy nem is akármilyen..-mondta meglepetten a fiú.

-Ha befejezted a csodálkozást szólj!-szóltam rá flegmán, hátha abbahagyja.

-B-bocsánat csak...-nem hagytam, hogy befejezze, inkább közbeszóltam.

-Oké. Oké. Na mivel te támadtál rám és még azt is állítod, hogy ez a ti területetek, mond meg az alfádnak, hogy tartsa kordában a falkatagokat mert legközelebb nem fogom életbe hagyni azt, aki rámtámad.-fejeztem be a mondandómat és elindultam haza. Néha-néha hátra pillantottam, hogy nem követ-e a fiú. De szerencsére nem.

Otthon nekiálltam tanulni, házit csinálni. Miután kész lettem csináltam kaját, elmentem fürdeni és hulla fáradtan lefeküdtem aludni.
Lélekben már felkszültem, hogy mi lesz az iskolában.

————————————————————
Ha tetszett az első rész írj egy kommentet, hogy érdemes-e folytatnom. 😅 És Köszönöm, hogy végigolvastad!