𝐦𝐨𝐬𝐨𝐥𝐲 𝐜𝐮𝐤𝐫á𝐬𝐳𝐝𝐚 [ʰʸᵘⁿˢᵘⁿᵍ/befejezett]

7.

DAY7

"a buli napja.. lehet aggódnom kéne mivel sok lesz a pia, de lehet csak élveznem kéne. de kell majd oda egy józan is, nem? főleg, hogy minho is ott lesz.. egyszer iszik akkor is nagyon. jeonghee jól bírja a piát. én meg.. majd kiderül."

-Ennyire ne izgulj.-szól Hyunjinre Jeonghee mivel a fiú fel-alá járkál.

-Első bulim lesz..ami gáz ennyi idősen, nem?-áll meg egy pillanatra míg fel teszi a kérdést.

-Lehet, de ami késik nem múlik.-szólal fel Minho.

-Hű, de bölcs lettél!-pöcköli meg Jeonghee az arcát.

-Oh, négy óra van lassan indulhatunk, ha fél ötre oda akarunk érni.-szólt közbe Hyunjin.

"eleinte minden jól indult. meg ittunk néhány pohárka alkoholt meg el voltunk magunknak míg be nem jött az utolsó vendég, jisung.."

-Ott a palid!-kiabálja Minho a fekete hajú fülébe.

-Inkább menj olyan messzire, hogy ne érezzem a bűzödet!-szólt rá azonnal.

....

-Mindenki!-szólt a mikrofonba a házigazda, Bang Chan.-Ez egy játék lesz. Mindenki húzzon egy számot a kalapból.-ment körbe a második házigazda, Jeongin aki Chan öccse.-Fel olvasok 3 szám-párt akiknek abba a 3 szekrénybe be kell menni és azt csinálhatnak amit akarnak. Azt rátok bízzuk..-mosolyodott el.-Első párosunk; 14 és 23!-indult meg Hyuna és Hyojong az első szekrényhez.-Második; 45 és 98!-mentek egy szekrényhez Nayeon és Jeongyeon.-És az utolsó; 34 és 11!

-Na ne..-döbbent le Hyunjin.

-Mi van?-kérdezte Jeonghee.

-Én vagyok a 11-es..és mint látom Jisung a 34-es!-nem válaszolt a lány csak el kezdte lökdösni. Hyunjin félve, de elindult. Mitől félt? Hisz nem lesz semmi. Maximum beszélgetnek 3 mondatot..gondolták ők.

....

-Nem te vagy az a fiú aki mindennap eljön a cukrászdába?-Jisung bárhol fel ismerte volna őt.

-De igen..micsoda véletlen, nem?-kínjába el röhögte magát.

-És..honnan ismered Chant?-próbált beszélgetni a fiúval.

-Suliból. Nem vagyunk túl jó barátok szóval csodáltam is, hogy elhívott a buliba. És te honnan ismered?

-Az apám és az anyja egy helyen dolgoztak és volt egyszer egy vacsora ahol nekünk is ott kellett lennünk. Azóta vagyunk jóban.

-Hogy-hogy csak dolgoztak?-félt Hyunjin, hogy esetleg túl személyes kérdés, de nem akart csöndben maradni. Ki használta a helyzetet még ha magának ezt nem is vallta be.

-Apám meghalt, de ne sajnáld se semmi. Nem ismertem annyira tehát nem érintett meg.-vállat vont.

Majd még egy óráig ott beszélgettek. Utána lejárt az idő, ki kellett jönni a helyiségből, de mindketten jól jártak hisz meg szerezték egymás telefon számát.

naa ma két résszel jöttem kárpótlásul♡
remélem tetszett a rész!♡