Próbatétel °Jikook°

2.fejezet~A pokol legalja

S ettől a naptól kezdve nem volt megállás. Minden reggel hullaként keltünk fel és este hullaként feküdtünk le aludni. Az életkedvem elszállt, s úgy tűnik meg is szűnt létezni. Igaz, valamennyivel jobb a helyzetünk, mint az A, a B és a C osztálynak, de az, hogy nem kaphatom meg a leveleimet, felháborító. Most is éppen a levélátadóba tartok panaszkodni.
-Elnézést.-lépek az egyik fülkébe, ahol egy nő ült.
-Jó napot. Miben segíthetek?- mosolyog rám kedvesen.
-Jeon JeongGuk névre érkezett 2 hete egy levél, át szeretném venni.-nézek a szemébe, ajkaimat rágcsálva.
-A JDS táborba tartozik, igaz?- veszi elő az összekötött leveleimet.
-Igen.-bólintok.
-Hm... Ide az van írva, hogy már átvette a levelet. Ez esetben, sajnos nem tehetek semmit sem. Esetleg szeretne írni egy levelet a hozzátartozóinak? Vagy képtelen az írásra?- néz rám felvont szemöldökkel.
-Tudok írni! Csak haladjon!- csattanok fel. 10 percem maradt...
A nő megvilágosult arcot vágva elém tette a papírt és a tollat.
-Attól mert buzi, bánhatna szépen a nőkkel.-húzza fel az orrát sértetten.-Na meg, hogy ilyen fogyatékossága van, az nem az én hibám.
Ez volt az utolsó csepp a pohárban. A tollat mérgesen lecsaptam a pultra.
-Aki meleg, az nem feltétlenül fogyatékos! Mi is ugyanolyan emberek vagyunk, mint a többi, csak a saját nemünket szeretjük!- kicsit megemeltem a hangom, de még viszonylag szépen beszéltem.
-De fogyatékos. Fogja fel JeongGuk, az nem normális, hogy a saját neméhez vonzódik. Az a normális, ha az ellenkezőhöz. 2 férfi közül egyik sem szülhet gyereket, s hogyan szeretkeznek?- fintorog.
A nő csak mondta és mondta, engem pedig kibaszottul felhergelt. Megírtam Jiminnek a levelet, összehajtottam és beletettem egy borítékba. Ráírtam a címet, majd siettem el onnan, mielőtt megtalálja a kezem a pici nyakát. Rohadt ribanc!

Visszamentem Jaehwanhoz, aki a leveleit olvasgatta. Mérgesen leültem mellé.
-2 perc múlva vége a szünetünknek. Elintéz... Oh. Mi bajod?- mér végig meglepetten.
-Csak ideges vagyok.-suttogom mérgesen.
-Azt látom. Megtudhatom, hogy miért?
Csak fújtattam egyet.
-Oké, nem erőltetem.-sóhajt megadóan.

Csendben végrehajtotam azokat a feladatoka, amiket kiadtak. Életkedvem egy nagy rakás nulla, érzem, hogy az izmaim fáradnak a sok megterheléstől. Mi nem edzünk, hanem téglákat, nehézfémeket hurcibálunk ide-oda. Felássuk a kertet és kapunk 10 perc pihenőt egy nap. Elnézőbbek a fogyatékosokkal? Végülis... Félig igaz. Aki pedig meleg, azt halálra dolgoztatják. De legalább Jaehwannal szorosabbra fűztük a barátságunkat és ő megkaphatja a leveleit.

Mikor vége lett a napnak, Jae és én a tusolóban maradtunk, felöltözve. Amikor megérkezett a következő csapat, pontosabban a C osztály. Ide került Jinyoung, akivel mindenképp beszélni akartunk.
-Pszt. Jinyoung.-suttogja Jaehwan, mire a kiszemelt illető felénk közelített.
-Ti mi a francot csináltok még itt?- sápad el egy picit, amint rájött, hogy kik vagyunk.
-Beszélni akarunk veled.-súgom halkan.
-Ez itt veszélyes. Menjetek el!-halkul el ő is, de a hangja határozott, akárcsak a miénk.
-Tudjuk, de más esély nincs arra, hogy beszéljünk.-Jaehwan rám nézett.
-Szóval, tudni szeretnénk, hogy mi a ti napirendetek. -lépek egy picit közelebb Jaehez.
-Minek? Az mit segít nektek?- néz értetelnül ránk.
-Az most nem lényeg, csak azt kéne megbeszélnünk, hogy mikor tudod ideadni a...-valaki félbeszakított.
-Hé! Maga nem ide tartozik!-fut felénk egy katona.
Csak engem vett észre!
-Menekülj!- lököm a másik irányba Jaehwant.
-Nem! Itt maradok veled! Én rángattalak ide!- makacskodik.
-Jae! Kérlek! Menj már innen!- lökök rajta egy nagyot, mire beesik a sarokba. Az ajtót gyors rá hajtottam, hogy a katona ne vehesse észre.
-Mr. Jeon! Nagy szarban van, ugye tudja?-kiabál, s mikor ideért erősen a felkaromra szorított. Kirángatott az épületből, ki a gyülekező területre. Fekvőtámaszba kellett állnom és 100-at meg kell csinálnom. Mikor lementem, erősen a bottal a hátamra csapott. Ez így ment egészen százig.  A hátam sajog, a karom fáj. Oldalamba rúgott, mire eldőltem.
-Mit tervezett, Mr. Jeon?- tapos a hasamba.
-S-sehmmith-nyöszörgöm.
-Ne hazudjon!- ütlegelni kezdett a botjával.
-Hé! Maga!- kiált fel egy ismerős hang.
Jaehwan, ne!
-Elkapni!- kiált fel az engem verő katona.-Tán egy vakmerő pajtásod az?- hajol az arcomba, már semmivel sem ért hozzám.
Nem válaszoltam, álltam a haragos tekintetét.
-Ugye tudod, hogy sokan vagyunk. Nem foglak itthagyni, majd egy másik elkapja.-ököllel a gyomromba ütött.
Megéreztem a számban azt a vasas ízt. A pasast arcon köptem vérrel, aki felkiáltott, felegyenesedett és hátra lépett pár lépést.
-Te udorító, ocsmány dög!- üvölt rám. Elővett egy kendőt és törölgetni kezdte az arcát. Nehézkesen felálltam, majd eltántorogtam a házunkig. Beléptem, ahol a többiek már az ágyban feküdtek, de nem aludtak.
A mosdóba mentem, s a wc fölé hajolva köhögni kezdtem. Próbáltam elfolytani, de csak rosszabb lett, mert még több vér folyt ki a számon. A hasamra szorítottam a kezem, majd engedtem, hogy a torkomat maró vér kijöjjön belőlem és legyengítsen.
-Jól vagy?- guggol mellém Jaehwan.
Úgy nézek ki, mint aki jól van?
-Persze.- suttogom, majd egy újabb adag vért öklendeztem fel.
-Szólok az orvosnak.-áll fel aggódva.
-Ne. Felesleges. Az én hibám, holnapra jobban leszek.-én is felálltam. A mosdókagylónál kimostam a szám.
-Nem felesleges! Jungkook! Holnapra csak rosszabbul leszel, sajnálom. Én rángattalak bele, nekem kellett volna kikapnom, nem neked. Ne haragudj!- szomorúan lehajtotta a fejét.
-Nem haragszom. Én is ugyan úgy menni akartam, én vagyok a hibás.
-Nem! Én va-félbe szakítottam.
-Nem mindegy? Jó éjt Jaehwan.-befeküdtem az ágyamba és a falnak fordulva próbáltam elaludni. Sikertelenül.
Jiminen és Minjun járt az agyam. Vajon hogy vannak? Minju hogy viselkedik az oviban? Megkapták-e már a levelemet? Aggódnak értem? Várnak haza?
Én aggódom értük és mindeniépp szeretnék velük lenni. Sajnos nem olvashatom el a leveleiket, amit küldenek, ezt meg is írtam Jiminnek. Remélem tényleg elküldik és nem csak ígérgetik. Ráadásul az ígért 2 hetente hazamehettek sem valósult meg. Sőt, mikor felhoztam ezt a témát, leordítottak és aznap nem kaptam ebédet. Attól félek ez a lázas ellenkezésem kezd eltűnni, helyére belépett a beletörődömség. Pedig nem szeretnék beletörődni ebbe az igazságtalan helyzetbe. Meg akarom törni ezt a rendszert, de egyedül túl gyenge vagyok. Kellenek ide külső hatások. Emberek, akik szintén fel szeretnék lazítani ezt a homofób rendszert. Taehyung és Namjoon... Ha Jimint nem tudom elérni, akkor ők esélytelenek. Lehet fel kellene adnom, de az nem én lennék. Nem Jeon JeongGuk lenne, aki semmit sem hagy félben. Csak erőt kell gyűjtenem és lendületet kell vennem. Menni fog. Sikerrel fogok járni!