ANOTALK /JIKOOK FF./

2. rész

Jimin szemszöge:

Úgy voltam vele, hogy ez sem fog megakadályozni abban, hogy jól érezzem magam a legjobb haverommal. Továbbra is csak röhögtünk azokon a hülyéken, akik bekajálták, hogy barackom van uborka helyett... Lehet nem kéne így fogalmaznom.

Szóval éppen folytattuk Taevel a baromkodást Anotalkon, mikor is bedobott egy ramdom sráchoz (nyilván). Gyorsan lezavartam, baromkodtunk vele is kicsit. Ő poénosra vette a figurát, és velünk nevetett. Szimpi srác volt. Persze nem vagyok meleg, nem úgy értettem.

Azt hiszem, mára elég volt egy kicsit az Anotalkból, inkább kerestünk más elfoglaltságot Taevel. Majd gondoltam egyet és rájöttem, hogy rég trollkodtunk már a másik házában.

-Figyi már, tesó, nem jössz át hozzánk suli után? -kérdeztem tőle kíváncsiskodva.

-Nem is tudom, anyud megengedi?

-Á... Ha meglátja, hogy a kapuban állsz úgyis meglágyul a szíve, majd nézz rá aranyosan, mint egy kiskutya és akkor palacsintát is süt neked. -jelentettem ki mosolyogva.

-Ez igaz. A szülők olyanok, hogyha látják, hogy hazahoztad a haverod, akkor úgyis beengedik.

-Megdumáltuk. Viszont én megyek, még van egy irodalom órám, tudsz várni rám 45 percig?

-Simán. Siess! Üld végig gyorsabban! -mondta röhögve, majd én is elvigyorodtam poénján és mentem is fel a lépcsőn. Amint a terem elé értem, lenyomtam a kilincset és bevágódtam az ajtón. Megkerestem a számomra legelőnyösebb helyet, majd befészkeltem magam oda.

Kínzó lassúsággal telt el az a 45 perc, amin William Shakespeare drámáját elemeztük, de mikor végre vége lett, lerohantam a kabátomért a fogasokhoz, majd indultunk is hozzánk.

A lágy szellő megcsapta arcom, és amolyan "tavaszi hangulatom" lett. Gyönyörű virágok mindenhol.

A kaput kinyitva sétáltunk végig a betonozott úton a telkünkön, majd kitártam előtte az ajtót is, és beengedtem magunkat.

-MEGJÖTTÜNK! -kiáltottam el magam, majd anya máris ott termett előttem legalább 3 tál harapnivalóval

-Ennyire nem kellett vol... -kezdett bele Tae majdnem a hálálkodásba, de anyukám félbeszakította.

-Taehyung! Meg ne halljam még egyszer, hogy valami semmiségért fogsz itt órákig köszönetet mondani! -osztotta le legjobb barátomat anyám, játékos módon.

Tae egy kicsit megijedt tőle, de később esett le neki, hogy poénból mondta, ezért megköszöntem én anyának a kaját és elvonultunk a szobámba. Tae természetesen egyből otthon érezte magát, levetette magát az ágyamra, majd gondolkodott, hogy mi a retket kéne csinálnunk.

Anotalkozni most egy ideig nem akartunk, mert más elfoglaltságot kerestünk.

-Te, neked most tetszik valaki? -kérdeztem random az ágyon hempergő haveromtól.

-Hát nem igazán. Talán. Van egy lány a c-ből aki egy kicsit bejön, de nem annyira. Meg már múlóban van kicsit. -Tae ritkán komoly, de ez azon ritka pillanatok egyike volt. Fura srác, de a helyén van a szíve, és valójában nagyon okos. Csak titkolja... -És neked?

-Nekem sincs -feleltem. Vagyis akkor még nem volt...

-És tudod már mit akarsz csinálni? -kérdezte tőlem.

-Bazdmeg te vagy a vendég... Ne én döntsem már el -mondtam, arcomat a tenyerembe temetve.

-Jó vagy má'. Kitalálunk valamit, gec ne kapd fel a vizet. -baszott le kedvesen.

-Nem kaptam fel a vizet. -jelentettem ki unott arccal. Körülbelül 10 másodpercembe telt mire realizáltam, hogy valójában kibaszottul felkaptam a vizet. Mindegy, nem vallanám be, hogy igaza volt. Az gáz lenne...

-Te soha. Van egy tippem mit csináljunk. -jelentette ki, majd, mintha kis villanykörte jelent meg volna a feje felett, olyan arca volt.

-Te is arra gondolsz amire én? -kérdeztem.

-Idézzünk démonokat, aztán áldozzunk fel szüzeket a Sátánnak! -jelentette ki vigyorogva, mire én tarkón vágtam. És még ő mondta, hogy milyen jó lehet a katolikus iskola...

-Hülye állat. -mondtam már én is nevetve. Amúgy Tae nem sátánista (tudtommal). De ezzel a kis kijelentésével meglepett. Nem merem elképzelni mik járhatnak a perverz, őrült fejében időnként... -Egyébként én csak arra gondoltam, hogy videojátékozhatnánk. 

-Látszik, hogy én vagyok a bevállalósabb. -vigyorgott a jellegzetes téglalap mosolyával.

-Sajnos igen. Titkolnod kéne néha. -kezdtem röhögni.

-Nézd meg... Ebben a sietős világban az ember már nem is lehet olyan amilyen...

-De te nem is vagy sátánista. -nevettem el magam. Lehet, hogy éppen most átkoz el engem.

-Az mit is jelent? -kérdezte homlokát ráncolva, mire én fejbe csaptam magam. A mai napon már vagy nyolcadjára.

-Mit szeretnél játszani? -váltottam gyorsan témát, nehogy mélyebb vizekre evezzünk.

-Hmm. Bújócska? -kérdezte halál komoly arcot vágva. Legszívesebben letagadnám, de én így szeretem.

-Mondtam, hogy VIDEOjátékozzunk. Plusz hány éves vagy?

-Ömmm.. Asszem, hogy huszoooooon valamennyi.

-17, Taehyung. 17. -mondtam neki. Legszívesebben ketté fejelném a falat. De amúgy szerintem ilyenkor csak játsza a hülyét. Szeret poénból faszságokat mondani, szóval általában elnézem neki a hülyeségeit.

-Igen, igen -mondta a jellegzetes téglalap-vigyorral a száján.

-Akkor PS4-ezzünk. -jelentettem ki, mire egy "jó"-t kaptam válaszul.

Beindítottam rajta egy random játékot, ami a kezem ügyébe akadt, majd elkezdtem nyomkodni a kontrollert, mire Tae a vállamra dőlt. Nem zavart, mindketten tudtuk, hogy az ilyennek semmi következménye nem lesz. Plusz, miért ne csinálhatná?

Adtam az ő kezeibe is egy kontrollert végül, majd kezdetét vette a játék.

Na végre megírtam ezt a részt is, remélem tetszett, ha igen dobj meg egy vote-val, és kommentelj. :D

Ezer ölelís: Deathless Girls