Gyilkos Páros

1.rész♡

/2015.11.06/ /02:34/

Nihan és Berat ma szöknek meg Törökországból a maffia Cinar Ardic keze alól, hogy új életet tudjanak kezdeni közös gyermekükkel Yusafel, Berat a báttyám megkért, valamire amit hosszú ideig titokban tartottam, de végül minden szenvedés hiába volt...

Az eredeti terv szerint Berat és Nihan miután sikeresen elbújtak Cinar elől utánam jönnek Ciprusra ahol aztán újrakezdhetik az életüket a picivel.

'Így kellett volna történnie'

Nihan és Berat élete november 6.-án véget ért . 

És, hogy velem mi történt? 

A múlt fogságában

Az éjszakai immár beköszöntött minden utcába. Egy két ház ablakában a megcsillanó fények épphogy kiszűrődnek a hűvös utcákra. Olyan hideg van, hogy egy két helyen ahol épp fény éri az utakat megcsillan a jég. Idefelé utamon nagy sietségemben nem figyeltem hová is lépek. A bokám majdnem eltörtem, még most is fáj, de fájdalmamnak csak épp hogy halk nyüszítéseket engedek. Óvatosnak kell lennem különben mindent elbukhatunk. Cinarnak mindenhol vannak emberei lemerem fogadni az egyik ház ablakában az a pislákoló fény nem véletlen világítja be az utcát. Fénye egyre erősebb már a cipőm órát éri, de eddig biztosan nem ért el a fénye, mikor a megbeszélt órában ideértem egyetlen lámpa sem égett az ablakban talán fél órája kapcsolhatta fel egy kéz mely kinyúlt titokzatosan a függöny mögül. Pont fél órája és pontosan fél órával ezelőtt kellett volna megérkezniük Beratnak és Nihanak, hogy átadják nekem a pici Yusafet. A fekete toyota ami a reptérre vinne már fél órája áll a Nilüfer-pékség előtt. A hűvös levegő egy kosza szellővel beáramlik a sálam alá és átjárja a testemet a hideg. A hátamon végig meg a borzongás egészen a lábujjamig ami aztán nem marad abba és folyamatosan azt az érzést kelti bennem mintha valaki figyelne. Egyből felnézek az út túloldalán lévő ablakra megnyugvást keresve, de helyette eluralkodik rajtam a pánik. A kis ablakon egy felirat szerepelt "Megvagy". Hirtelen elfogyott minden levegőm a végtagjaim remegtek mint a kocsonya alig bírtam megállni a lábamon. A gyomrom görcsbe rándult, a torkomba gombóc keletkezet amit nem tudtam legyűrni. Mégis mit jelent ez az egész? A fekete toyotára pillantottam ami még mindig a pékség előtt állt, de valami megváltozott. A távolból valami egyre erősebb fényt adott ami megvilágította a kocsi szélvédőjét ami tiszta vér volt. A sofőr a kormányra dőlt és távolról úgy tűnt mintha csak aludna, de az a sok vér egészen másról árulkodott.  A fény már egészen közel járt aminek a forrása egy fekete számomra ismeretlen terepjáró volt. Megpróbáltam a sötétségbe burkolózni apró és halk léptekkel hátrálni kezdtem, de valami az utamba került. Előszőr azt hittem egy fa, de a fák nem mozognak és nem lehelnek a nyakadba. 

-Merhaba Guzelim*

*szia szépség

2019.05.01

Tegnap este érkeztem meg Isztambulba. Utoljára négy éve jártam itt a történtek óta kerültem mindent ami kicsit is Beratra emlékeztetett. Elköltöztem Ankarába és ott folytattam tovább az életem. A szüleimmel két évig képtelen voltam beszélni és találkozni. Az, hogy most ismét itt vagyok az csak a pszichológusomnak köszönhető. Leila nem csak az orvosom volt aki rendbe tette a fejembe a dolgokat ő egyben a legjobb barátnőm is volt. A mellettem lévő lakást bérelte. Az első egy hónapban teljesen elveszett voltam nem ismertem senkit nagyon nehezen igazodtam ki a városon és nem egyszer tévedtem el. Szükségem volt pénzre ezért a környéken lévő boltokat végigjártam nem-e kell valakinek segítség, de senkinek sem volt szüksége új munkaerőre pláne nem egy idegenre. Leila ekkor toppant az életembe beajánlott Dephne cukrász üzletébe. Ők lettek a legjobb barátaim és most úgy érzem ők az ellenségeim akik rábeszéltek erre a borzalmas látogatásra. Elmondásuk szerint jót akarnak és, hogy ez vezet majd a teljes gyógyulásomhoz, de úgy érzem ez csak a sebeket szakítja fel.  Anya egy ideig rendszeresen keresett folyton hívott és írt, de hiába amint megláttam a telefonom kijelzőjét a mélybe rántottak az emlékek és megállíthatatlan sírás lett úrrá rajtam. Később ez javult és ha az időm engedte SMS-be mindig válaszoltam az üzeneteire. De apa nos Ő egy egészen más falat sosem voltunk jóban gyakran éreztette velem, hogy nem szeret főleg miután meghalt egyetlen fiú gyermeke Berat. Neki szánta átadni a családi vállalkozást. Mindig így hívta, mintha csak valami iroda tulajdonosa lenne közben pedig az igazság valami egészen más volt. Sokkal sötétebb és rémisztőbb egyenesen halál és pénz szagú. 

Mielőtt még egy újabb traumát okoznék magamnak leültem a kikötő egyik padjára és csak élveztem a májusi idő kellemes kora nyári melegét. Ez a kedvenc évszakom ilyenkor már nincs hideg a növények már javában virágoznak a madarak csicseregnek az emberek nyuzsögnek az utcákon egyszóval minden jobb mint ősszel vagy télen. Nem szeretem az esőt sem a hideget és a csupasz táj lehangoló látványát. Arra a sötét napra emlékeztet mikor elveszítettem a testvérem a legjobb barátnőm a pici Yusafet és az emlékeim egy részét ami még ennyi év és megannyi próbálkozás után sem sikerült visszanyernem. Olyan mintha egy lakat lenne az emlékeimen ami fényt derítene megannyi titokra és választ egy csomó kérdésre. Kerestem már a lakat kulcsát, de az olyan mintha elnyelte volna a világ. Talán a kulcs nem is valami hanem inkább valaki?

-Elnézést foglalt ez a hely?

A szívemhez kaptam és egyből kijózanodtam a gondolataimból. A fülembe hallottam szívem szapora dobogását a tüdőm levegő után sóvárgott. Egy pillanatra beugrott egy emlékkép egy olyan kép amit meg annyiszor láttam már rémálmaimban és akkor ha egy férfi túl közel jött hozzám. A képzeletem megint csak játszik velem. Görcsösen megráztam a és egészen a pad szélére húzódtam. Tekintetemet szigorúan a tengerre és az előttünk felsorakozó kisebb nagyobb csónakokra és hajókra szegeztem. Egy valamit az idők során jól kitanultam talán már mondhatom, hogy megszokottságból és bizalmatlanságból teszem, de igyekszem az embereket mindig megfigyelni főleg ha éppen körülöttem vannak. Itt viszont úgy tűnik hiába a sok év megfigyelésnek és tanulásnak egyszerűen képtelen vagyok gondolkozni, felmérni a terepet vagy épp megállítani a férfi kezét ami egy hirtelen mozdulattal lerántotta a vállamról a táskát és már futott az emberek sokaságába. Reszketve felpattantam és a bőröndömet magam mögött hagyva futottam az értékeim után. Gondolhattam volna, hogy gyanús alak lesz, az arcát eltakarta a fekete kapucnija, ruhája koszos volt és ő maga is ápolatlan. Befutott egy szűk utcába ahová nem kellett volna követnem sőt nem is akartam, de a futás lendülete magával rántott ahogy az értékeim gondolata is. Zsák utca. A francba! Sötét és mocskos és most már tudom, hogy neki volt olyan büdös hal szaga. 

-Hello szépség!-a hátam mögül érkezett a következő mély és barátságtalan férfi hang. 

-Hm,Finom falat-a mögöttem álló férfi belemarkolt a hajamba és a nyakamba szagolt. Elkapott a hányinger és teli torokba kiabálni kezdtem segítségért. 

-Hülye ribanc, mekkora hangod van? Elvágom a torkod ha nem fogod be!-az előttem álló férfi eldobta a kezében szorongatott táskámat és a torkomra fogva köpködte a szavakat. -Majd sikíthatsz akkor ha a falhoz nyomva baszlak.

Fekete testemre tapadó hosszú ujjú pólóm jól kiemelte domborulataimat és homokóra alakomat amire mindig büszke voltam kivéve az utóbbi pár évben mikor zavart a férfiak rajtam legelő tekintete. Az idegen férfiak ott tapogattak ahol értek és olyan szorosan tartottak, hogy mozogni sem bírtam csak zokogtam és olykor felsikoltottam mikor enyhült a nyakamat szorongató kéz és hang jött a torkomra. 

-Nem megmondtam, hogy fogd be? Ennyire hülye vagy?-magasba emelte a kezét az idegen és vészesen közelítette az arcomhoz közelíteni, de az utolsó pillanatban megállt a keze és elengedett fogságából. A mögöttem álló férfi szája és kutató kezei eltűntek és helyebé lépett egy erős kar mely a háta mögé húzott. 

-Emir drága barátom nem megmondtam, hogy soha többé nem akarlak látni ezen a környéken? Te vagy a hülye nem? De most már nincs több alku öljétek meg!

A szigorú ördögi hang halálos némaságba fogta a támadóm remegő magyarázkodását és kimért léptekkel taszította földre mind a két mocskos perverzet. Egy pillanatig még ott álltam és némán hálát adtam az öltönyös idegennek, de a következő pillanatban már futottam volna a szabadságom után, de a mögöttem álló két szekrényméretű fickók az utamat állták. Egy pillanat szabadság a két perverztől és újabb fogság egy gyilkostól. Remek nap ez a mai, az előbb majdnem megerőszakoltam most pedig Isztambul egyik befolyásos öltönyös gyilkosa tart fogva. Istenem miért kellett nekem Dephnére és Leilára hallgatnom?