Gyilkos Páros

Átirás

-Ki vagy te? Ismersz engem?-Elszakadtam az ölelő karoktól és válaszát meg se várva elindultam a hazavezető út irányába. Emlékeim szerint a legrövidebb út is legalább egy óra innen a parttól, legalább lesz időm rendezni a gondolataimat. Túl sok volt ez a mai nap, a visszatérés a támadás és most ez a Sarp nevű férfi..istenem és az az emlék róla annyira hihetetlen, de olyan valóságos mintha a szívem még mindig érezné azt az éjszakát  amit vele töltöttem a csillagos ég alatt. Emlékszem aznap éjjel kaptam tőle egy nyakláncot amin egy apró kék köves gyűrű volt és a másikon egy sima ezüstkarika gyűrű. Aznap éjjel Sarp megkérte a kezem. Istenem emlékszem, de hiába próbálkozom semmi más nem ugrik be. 

Abban a pillanatban amint megfordultam nekiütköztem egy izmos mellkasnak, friss menta és kellemes férfiparfüm illata csapta meg az orrom. Emlékszem erre az illatra, tudom milyen ezzel az illattal feküdni és kelni mikor ez az illat keveredik és eggyé válik az én illatommal. 

Sarp szólásra nyitotta a száját, de minden bátorságomat összeszedve és a gátlásaimat eldobva megragadtam az öltönye két oldalát és magamhoz húztam. Sarp megengedett egy óvatos mosolyt, de a szemébe valami egészen különös fény csillant meg. 

-Valamit tudnod kell.-Sarp megnyalta telt ajkait. Tekintete körbepásztázta a terepet mintha attól tartana valaki figyelne minket. -De nem itt és most. Találkozzunk este miután már mindenki elaludt. Csak bízz bennem.

-Neked is tudnod kell valamit, de előbb válaszolj egy kérdésre.-még magam sem tudom mit kéne tennem. Elmondani neki az előbbi emlékképet és megbízni benne vagy inkább elmenekülni és nem bolygatni a múltat. Mi van ha egykor régen hatalmas fájdalmat okozott és hogy bízzak meg benne? Egykori énem talán megbízott benne, de én nem emlékszem rá és arról se feledkezzünk meg, hogy két embert megölt hideg vérrel. A francba is félnem kéne tőle ehelyett biztonságba érzem magam mellette és erotikus emlékképeken agyalok.

-Mond neked valamit június 20.-a?

Az alku

ly

Elaludhattam a földön mert arra ébredtem , hogy valaki dörömböl az ajtón . Nagyot ásitottam és a hideg sarokból felálltam és a kilincsre tettem a kezem amit lassan ki is nyitottam . A fogva tartóm egyik embere állt az ajtóba kötéllel a kezébe , a levegő kiszaladt a tüdőmből rám pedig rámtőrt a pánik , az arcomat elárasztottál a könnyek és a szoba fűrdőjébe menekültem , de elkapta a hajam és olyan erővel visszarántott , hogy majdnem a földre rogytam .
-Jobb lenne ha nem ellenkezne Mss. Mona . Nem akarunk önnek fájdalmat okozni , de ha így folytatja biztos , hogy sor fog kerűlni rá! .-a magas fickó elengedte a hajam és a kezeimet hátra kötötte . Még is honnan tudja a nevem? És , hogyan máshogy tudna viselkedni egy ember?
Kivezetett a szobábol le a hatalmas márvány lépcsőn és a kertbe vezetett ahol már ott volt az a démon . A mögöttem lévő fickó megklökött mire kissé esetlenűl , de oda mentem a faasztalhoz és megálltam elötte . A férfi már ült és engem figyelt gyönyörű barna szemeivel. Most vettem csak észre mennyire hasónlít Buratra , ugyan olyan barna szeme van buja ajka és az a furcsán édes mosolya is teljesen megegyezik az övével . De nem lehet ő hiszen láttam a saját szememmel mikor Cinar megölte -a kezeim között halt meg én pedig nem tehettem semmit- a kocsiba Burat adott egy sapkát amit felhúztam és a kicsit jobban magamhoz öleltem , Burat felé fordúltam és az arcát kezdtem el figyelni . Minden egyes szegletét az agyamba akartam vésni , mert attól félek nem fogjuk túlélni ezt az estét ..legalább is mindhárman nem . Burat egy pillanatra felém fordúlt és mikor meglátta aggodó tekintetem rengeteg barázdába szökött a homloka  . Elhúzta a száját és az egyik kezével megfogta az arcom és cirogatni kezdte aztán visszafordúlt és az útnak szenteltem minden figyeltém , de a kezét még mindig az arcomon pihenteti .
-Mi a baj , szépséges hercegnő?.-kérdezte az arcán egy halvány mosollyal és a tarkómra csúsztatta tenyerét . A név hallatán széles mosoly jelent meg az arcomon , a babát szorosabban és biztosabban  fogtam az egyik kezemmel és a másikat lassan elvéve Burat csuklojára tettem és elhúztam onnan a kezét . A tenyerébe csúsztattam az enyém és összekulcsoltam ujjainkat , tiltott szerelem volt a miénk és féltünk ha megtudják elválasztanak minket egymástól és még annyit se találkozhatunk majd mint most . Burat megszoritotta a kezem és egy gyengéd csokot lehet rá .
  -Mond el szépségem mi bánt?
-Én csak félek . Félek , hogy mi lesz ez után  . Hogy mindhárman életbe maradunk-e  és, hogy a bátyám és Nihan nem hiába fognak meg-meghalni - Cinar keze hatalmas és bár törvényesen idáig nem ér el most még is előle menekülünk  . Yusaf-nek egy jó anyára van szüksége nem pedig egy tinire , és én félek sőt rettegek , hogy rossz pótanyukája leszek  . -Burat élesen beszívta a levegőt és a szívéhez szorította összekulcsolt kezünket.
-Nem tudhatom biztosra , de mindent megteszek azért , hogy túléljük ezt az estét . Cinar birodalma tényleg nagy , de nincs tisztába azzal , hogy kiben bízhat és kiben nem . Yusaf lesz a legboldogabb kisgyerek a világon egy olyan anya mellett mint te , ez az este a mi eselyünk drágám ha minden rendbe lesz végleg együtt lehetünk , de ha valami esetleg rosszúl sülne el kérlek az én karkötőmet vedd le és legyen nálad mind a kettő , hogy legyen mi emlékeztessen a szerelmünkre ...

Két erős kar rázogatta a válam és kétségbe esetten a nevemen szólongatott .
-Mona ! Mona kérlek mondj       már valamit .-kisimitotta a  Buratra hasonlitó férfi az arcomból a hajam és tenyerébe tartotta továbra is az arcom . -Megütötted valahol  magad ?
-M-Mi történt.-kérdeztem halkan és lesütöttem a szemem Burat ,kedvesem bár itt lennél ..
-Összerogytál és zokogni kezdtél . Annyira megijsztettél Mona ! Semmire se reagáltál pedig nem egyszer szóltam és ráztam meg a válad .