Blood (Crush 2)

Broken and Dirty

Koreai ramen illatára ébredtem, de nem mozdultam meg, csak a szememet nyitottam ki. Fredék lakásához hasonlóan ebből a házból is, aminek a kanapéján feküdtem hiányzott minden személyes tárgy. Az a ruha volt rajtam, amit még a börtön előtti utolsó napon viseltem, egy pillanatra megijedtem, hogy nem magamtól öltöztem át, de aztán beugrott, hogy még a kijutás előtt vissza kellett adnom az egyenruhát. Ettől függetlenül éreztem, hogy bűzlök a börtönszagtól és a hajamra is ráférne egy alapos mosás.

Fogalmam sem volt, mennyire fáradt voltam, ameddig el nem aludtam. A kemény börtönmatrac után kicsit szokatlan volt a puha kanapén feküdni egy tiszta és illatos takaró alatt. A nappali egyik falát helyettesítő panorámaablakon át a lemenő napot láttam, bent már lámpák adták a világosságot. Egy pillanatra elkalandoztak a gondolataim és egyből Fred jutott eszembe. Akárhogyan próbáltam megérteni a nemrég elhangzott szavait, nem jutottam semmire. Egyik részem tudta, hogy rossz ember vagyok, de ezt semmilyen áron nem ismertem volna be. Ha nem lennék most az, aki, akkor már egy névtelen és elfeledett sírban porosodnék.

Lassan felkeltem a kanapéról, a takarót a karfára dobtam. Megfordultam, Tae-Woong nekem háttal állt a konyhapultnál és előtte néhány edény foglalt helyet a gáztűzhelyen.

-Éppen időben.-mondta, egy pillanatra rám nézett a válla felett.-Főztem neked, mert a kedvességem határtalan.

-Köszönöm, de most nincs étvágyam.-ez igaz is volt, mert még sok dolog nyomasztott és a gyomorgörcs nem múlt el, ami a Freddel való beszélgetésünk végén alakult ki.

-Igazán? Pedig amikor felkeltél pár percre, azt mondtad, hogy a házamat is meg tudnád enni.

-Erre nem emlékszem.

-Furcsa...még beszélgettünk is. Azt mondtad, hogy egy perverznek tartasz, nem hiszed el, hogy a bátyád vagyok és hogy biztosan csak azért hoztalak el, mert rabszolgaként akarlak tartani.

-Hú, hát akkor az az őszinte öt perc volt.-nevettem, de legbelül aggódni kezdtem, mert erre egy cseppet sem emlékeztem, viszont a gondolatok azok a sajátjaim voltak, szóval az képtelenség, hogy Woo hazudott. Tae-Woong összeráncolt szemöldökkel nézett rám.

-Kissé kikészített a börtön, nem igaz?

-Meglehet.-nyújtózkodtam.-Tudom, hogy sokkal jövök neked…-sóhajtottam.-De nincs véletlenül egy tiszta ruhád?

-Erre is gondoltam. A fürdőben találsz, le is zuhanyozhatsz és az egyik szekrényben van smink meg arcápoló krémek. Direkt kértem ezeket is.

-Értsem úgy, hogy csúnya és büdös vagyok?

-Tíz hónap börtön nem éppen megszépíti az embert.

-Lehetnél tapintatosabb is.-mordultam fel.-Talán nem látszik annyira, de lány vagyok.-lefogytam és be kell valljam, nem éppen akkor voltam a legszebb.

-Ne aggódj, azért látszik.-féloldalasan elvigyorodott. Megrándult az arcom, felmutattam neki a középső ujjamat és elindultam az ajtó felé, amin egy ledes vízcsepp jelezte, hogy fürdőszoba. Útközben még elsuttogtam egy indulatos Motherfucker-t  és megfeszülő állkapoccsal próbáltam ignorálni a röhögését.

A fürdőben engedtem vizet a kádba, odapakoltam minden sampont és tusfürdőt a kád szélére. Az egyik szekrényen egy fehér ingruha lógott, alatta egy fekete edzőcipő volt a földön. Egyáltalán nem tetszett ez az öltözet, de legalább tiszta volt, ellenben azzal amit viseltem. A koszos ruháimat bevágtam a szennyeskosárba, hogy ne is kelljen látnom őket. Megbizonyosodtam róla, hogy zárva van az ajtó, aztán elmerültem a meleg, habos vízben. Csak bámultam az üres, fehér plafont szabadjára engedtem a gondolataimat, nem érdekelt mennyire fájt. Még a börtön elején fogadtam meg, hogy nem sírok, így az a kijutás utánra érvényét vesztette. A forró vízben eltűntek a könnyeim, rajtam kívül nem tudott róla senki. Úgy éreztem, minden az én hibám, nagyon féltem, hogy elveszítem Fredet. Ő volt a mindenem család és barátok híján, főleg azután, hogy megtudtam, az iránta érzett szerelmem viszonzásra talált.