Az Árnymágusok legendája

5.rész: Királyok Völgye

Atemu egy ideig sírt. Mikor hazaértünk befutott a szobájába nélkülem. Akhnamkanon a trónterembe ment én meg utána.

- Megbántottam igaz? - mondtam mikor a Fáraó leült.

- Nemcsak megbántottad de meg is rémitetted. Szerintem várd meg amíg megszokja. - javasolta, de nem dorgálóan hanem kedves jóakaró szándékkal.

- Rendben. - hátat fordítottam és elindultam az ablak felé a Fáraó követett - Haza megyek. Mind a kettőnknek jobb lesz ha egy ideig nem leszek itt. Akkor jövök vissza ha Atemu arra kér. Ha szólít az árnyékokon át hallani fogom és eljövök hozzá.

Válaszra se vártam csak elindultam. Nem néztem vissza mert féltem akkor megfordulok és visszamegyek. Csak hazafelé mentem. Mikor elértem a Királyok völgyét megálltam  a szélén. Pár pillanat után a többiek észrevettek. Mikor megláttam a bátyám odafutottam hozzá.

- Mi történt hugi? - aggódva kérdezte miközben már emberi alakban csak öleltem és nem engedtem el. - Bántott valaki? Mond el, kérlek!

- Senki.

Bekísért Midnight-hoz és ott eleredtek a könnyeim. Apám felvett az ölébe és bevitt az ágyamra. Hagyta, hogy kisírjam magam a vállukon. Csak órák múlva nyugodtam meg annyira, hogy elmeséljem mi volt a fővárosban.

- ... És hát úgy döntöttem, hogy amíg a Herceg maga nem hív addig hazajövök. - fejeztem be a történetem.

- Neked viszont fáj, hogy eljöttél. - mondta ki apám kerek-perec az érzéseim - Nincs veled olyan mintha a lelked egy darabját hagytad volna el.

- A félelmet nem könnyű legyőzni. Nagyon sok idő kell hozzá. - szomorkodtam tovább.

- Hamar vissza fog hívni. Higy nekem. Láttam, hogy nézett rád. - bíztatott Rem kevés sikerrel - Nem félelem volt az arcán hanem ámulat. Lenyűgözted őt nem fél tőled.

- Valószínű az a gondolat rémíti meg, hogy téged elveszít. - mondta apa ezzel valamelyest megnyugtatott.

Midnight-nak el kellett mennie. Én meg a bátyám lágy nyugtatására elaludtam. Másnap nem mentem ki a szobámból még apám parancsára sem.

Három hét telt el így mire végre előjöttem. A tiszta kék égen csak pár nagyon apró fehér folt éktelenkedett. Farkas alakban kimentem a völgyből és egy magas helyen ültem le. Csak figyeltem a tájat. Pár óra múlva a bátyám jött oda hozzám.

- Szia húgi. Hogy vagy? - kérdezte telepatikusan közben lefeküdt mellém.

- Jól. Mi történt csak úgy kicsattansz az örömtől. - néztem rá kiváncsian.

- Gyere. Ezt nem nekem kell elmondanom. Menjünk apához. - bólintottam és visszamentünk.

Midnight a tróntermében ült mellete egy a bátyámmal egyidős lány. Ismertem. A neve Thália. Remhez hasonlóan szőkés haja és két szeme volt. A bátyám 5 évvel ezelőtt vette feleségül. Azóta ő az egyetlen akit jobban szeret és véd nálam de mintha most más lenne. Bővebb ruha van rajta és mintha a hasa is nagyobb lenne.

- Szia Luna! Végre kijöttél. Rem nagyon aggódott érted. - odajött hozzám és megölelt.

- Hogy vagy Thália? - bár idősebb volt utálta ha magázom. - Mi ez a hirtelen változás?

- Jól vagyok sőt több mint jól remekül. Nagy hírem van. - Rem most odaállt kedvese mellé és egymáshoz bújtak.

- Ne csigázz mond már. - lettem egyre izgatottam. Apám mellém lépett.