Az Árnymágusok legendája

9.rész:Megkerül az áruló? A korona választ!

A palotába való visszatérésem korántsem volt olyan nyugis mint amennyire akartam. A városban mindenki köszönt és beszélgetni kezdett velem én meg unottan válaszolgattam a kérdésekre. Végül elértem a palota kapuját ahol az őrök az utamat állták.

- Nincs engedéje belépni a palotába. - mondta az egyik őr - Távozzon vagy kénytelen leszek bezárni!

- Luna vagyok a Fáraó... - elhallgattam mert igazán magam sem tudtam, hogy mi vagyok a számára.

- Mit csinálnak? - csendült fel egy fiatal férfi hangja. Seto megállt a katonák mögött akik azonnal mélyen meghajoltak.

- U-U-Uram... - dadogta a másik - Azt a parancsot kaptuk, hogy engedély nélkül senki nem léphet be és... - nem tudott tovább ellenkezni mert Seto félbeszakította.

- Ez nem kifogás! Legalábbis arra semmiképpen, hogy megállítsák a Fáraó Árnymágusát és egyben testőrét! - oktatta ki Seto - Azonnal engedjétek be!

- I-I-Igenis - dadogták egyszerre és azonnal elugrottak az útból.

- Gyere! A Fáraó már vár. - a hangjában hallani lehetett, hogy jobban örült volna annak ha ő maga küldhet el az ajtóból ahelyett, hogy beengedett volna. Egy kis idő után megtörte a csendet - Ne haragudj rájuk. Bizonyára még kezdők. A Fáraó nagyon aggódott érted.

- Ne csináld ezt! - megállt és felém fordult.

- Mégis mire gondolsz? - értetlenkedett.

- Próbálsz úgy beszélni, hogy ne lehessen hallani, de én nagyon jól tudom... - elmentem mellette közben szünetet tartva - Érzem a gyűlöleted. Szinte láttam benned azt, hogy ha tehetted volna te magad küldesz el.

- Ez nem igaz. Én nem utállak. Csak egyszerűen nem bízom abban, hogy megvéded a Fáraónkat. - mondta csukott szemmel.

- Elárulok valamit mert én bízom mindnyájatokban. Este amikor mindenki alszik gyere a Tróterembe. - mondtam és tovább indultam.

Mikor beléptem Atemu elindult a trónról, viszont amint meglátta az ábrázatom azonnal megállt. Mindenki ámuló tekintettel nézett engem. Amikor megelégeltem elindultam feléjük, de ahogy egy lépést tettem a papok azonnal a Fáraó elött termedtek.

- Mi történt? - kérdeztem értetlenkedve.

- Luna. - szólalt meg Atemu - A szemed... - odakaptam a szememhez - Vér vörös a szemed.

- Az lehetetlen!

Isis hozatott egy tükröt belenéztem és valóban. Az eddig ragyogó világoskék szemem most vörösben égett. "A francba!" gondoltam "Nem volt rám jó hatással a Villám sárkány." Valószínű a frászt hoztam most rájuk ezért nem mentem közelebb. Hosszú percekig csak álltunk aztán végül Atemu indult el. Lassan jött felém a többiek mögötte pedig ugrásra készen figyeltek.

- Változz át! - hangja mintha jég lenne valósággal megfagyasztotta a levegőt közöttünk - Nem hallotad? Azt mondtam változz át!

Kicsit meglepett ugyanis eddig még kérni sem kért semmit most meg rám parancsol. Egy lépést tettem hátra és bár nem szívesen de megtettem amit kért. Farkasszemet néztünk egymással. A néma csöndet végül láncok csörgése törte meg. Az egyik fülemet a hang irányába fordítottam valaki közeledett felém.

- Annyira sajnálom! - mondta Atemu - Ha ezek után még tudsz akkor bocsáss meg. - szeme hidegről könyörgőre váltott.

Amint kimomdta az utolsó szót Seto és Akadin egy láncot raktak a nyakamba. Atemu szemében könnyek gyűltek ahogy a szemembe nézett. Ökölbe szorított kézzel félre fordította fejét ahogy az érzelmeivel küzdött. Végül Shada mellé lépett és a válára tette a kezét.